Ugrás a navigációra

Színes hírek anno

Nyomtatóbarát változatSend by emailPDF változat

Nehéz idők Debrecenben

 

A korábbiaktól eltérően most nem egy helyi újság régi hírét elevenítjük fel, hanem egy hagyatékból előkerült "aprónyomtatványt" szeretnénk bemutatni. A világháború már a kezdetektől gondot okozott a magyar lakosság élelmiszerrel való ellátásában, ezért 1941-től bevezették a jegyrendszert. 1945 után pedig a háború okozta pusztulás és a kommunizmus építése miatt kialakult hiányt is ezzel korrigálták. 1949-ben rövid időre szünetelt a jegyrendszer, de 1950 második felében az elhibázott gazdaságpolitika miatt újra élelmiszerhiány alakult ki, ezért a liszt mellett cukrot, zsírt, szappant, kenyeret és húst csak az itt bemutatott jegyre kaphattak a polgárok. Csak 1952-től szüntették meg a rendszert, utoljára a húsjegyeket vezették ki.

Az előre meghatározott mennyiséget vagy adagonként, vagy egyszerre lehetett kiváltani. A jegyeket természetesen hamisították, ami ellen felléptek a hatóságok.

Érdekes, hogy a jegy papírján és a tintával nyomott felületén is még az egy évvel korábban „leváltott” Kossuth-címer látható a búzakalászos-vöröscsillagos Rákosi-címer helyett – nyilván ebből volt raktáron.

Manapság, a tömött bevásárlókocsik korában nehéz elképzelni, hogy alapvető élelmiszerekhez is csak hosszú sorban állással és a jegyről levágott szelvényekkel juthattak hozzá a debreceniek.

 

 

 


 

 

Byron és a leárazások

 

 

A száz éve elhunyt angol költőre, Lord Byronra (1788-1824) emlékezett a Csokonai Kör az 1924. év karácsonya előtti napokban. Az 1890-ben létrejött társaság ekkor már maga is majdnem emberöltőnyi múlttal rendelkezett és szoros kapcsolatot ápolt a nyugatosokkal. Akkori elnöke, a konzervatív egyetemi tanár, Pap Károly nyitotta meg az emlékülést. Thuróczy Gyula, a debreceni színház művésze olvasta fel az angol lírikus egy hosszabb elbeszélő költeményét, majd Oláh Gábor költő (a kollégiumi Nagykönyvtár egykori munkatársa, a gimnázium segédtanára) szólt Byron és Petőfi költészetéről.

Az összejövetel második felében jutott szóhoz két meghívott irodalmár: Juhász Gyula, aki néhány újabb kötleményét olvasta fel, és Móricz Zsigmond, aki a színészetről adott elő egy szellemes eszmefuttatást.

A város 1903-ban alapított népszerű lapjában, a Debreczeni Független Újság december 23-i számában megjelent tudósítás kiemelte, hogy az előadásokon meglehetősen kevés érdeklődő jelent meg. Hogy mi lehetett az oka? Az újságban megjelent kereskedelmi hirdetéseket böngészve biztosak lehetünk benne, hogy a nagyszabású karácsonyi leárazások.

 

 

 

 


 

 

Lángokban a városháza?

 

 

1939. október 25-étől, szerdától kezdődően a debreceni légoltalmi alakulatok kétnapos gyakorlatot tartottak, mintegy 3.000 ember részvételével. Ebben a 755 főből álló hatósági segélyosztag, 236 rendőr és tűzoltó mellett a több ezres összlétszámú házőrség vett részt. A Debreczen (Keletmagyarországi Napló) 1939. október 26. (csütörtöki) száma 3. oldala teljes egészében a gyakorlattal foglalkozott. Az első nap a „közönség” magatartásának megfigyelésével, a második a légoltalmi alakulatok gyakorlatozásával telt. A városban elsősorban gyújtó-, romboló- és gázbombákra számítottak ellenséges repülőtámadás esetén. A robbanások élethűségéért riasztó bombák feleltek, a mustárgáz szimulálására sárga port vetettek be. Mindez az 1937. decemberében, Budapesten rögzített filmhíradó képkockáihoz hasonlóan játszódhatott le.

Egy apró baleset történt csak: kora délután megjelent a város felett három kisebb repülőgép, ami nem szerepelt a forgatókönyvben, ám a Kistemplom megfigyelőjében tartózkodó éber személyzet ez alkalommal is leadta a riasztást – tévesen. A Kossuth, a Piac, a Batthyány, a Miklós utca környékén és a vasútnál gyakorlatoztak. A háború végén több alkalommal is megszórták a várost, az 1944.  június 2-án végrehajtott, súlyos károkat okozó első bombatámadás során is éppen ez a környék szenvedett a legtöbbet.

Az alábbi cikkrészlet a gyakorlat hírközpontjába befutó telefonhívásokat rögzítette.

 

 

 

 


 

 

Automobilok a cívisvárosban

 

 

Egy múlt századi debreceni autókereskedés így hirdette magát a Debreczeni Újság 1939. július 2. (vasárnapi) számában. Szikszay Sándor Adler (magyarul: sas) márkájú gépkocsikat árusító üzlete egykor a Ferencz József úton volt, vagyis a mai Piac utcán, ami 1915 és 1945 között viselte ezt a nevet.

A reklámban első helyen szereplő Adler Junior például az Egyszerű felépítésű, olcsó és könnyen karbantartható népautók közé tartozott.  A Fiat 1936-ban árasztotta el a piacot a Topolinóval, a VW Bogár 1938-ban fejlődött ki véglegesen lárvaállapotából. Őket megelőzve az Adler Juniorok már 1934-től vígan futhattak a cívis város utcáin is.

 

 


 

 

Az első krumplibogarak Debrecen környékén

 

 

Október 23. alkalmából következzen egy 1956-os érdekesség. A Néplap (a Magyar Dolgozók Pártja Hajdú-Bihar megyei Bizottsága és a Megyei Tanács Lapja) 1956. június 30. (szombati) számában jelent meg az alábbi hír - ami ma már nem is lenne hír.

Magyarországon az 1950-es években találkoztak először a rabruhás "rágcsálóval", feltűnése országszerte nagy felzúdulást keltett, mivel a termést pusztító rovarnak az elterjedésében is az imperialisták aknamunkáját sejtették. Még a neve is amerikai volt - "kolorádóbogár". Debrecen mellett, Berettyóújfaluban talált egy példányt Komjáti Sándor egyéni gazda, aki a veszélyre figyelmeztető, gyufásdobozon elhelyezett reklám hatására azonnal kihívta a mikepércsi növényvédő állomás munkatársait, akik a helyszínen megsemmisítették a fertőző gócot. Hogy milyen sikerrel, azt ma már tudjuk. Egyébként Héderváron a bogárral való első találkozás emlékére szobrot is állítottak.

Alig négy hónappal később már egészen másfajta hírektől volt hangos a város.

 

 

 

 


 

 

A fényűzés

 

A fényűzési forgalmi adót több korábbi példa után az 1920. évi XVI. törvénycikk állapította meg. Elsősorban a jó vagyoni helyzetre utaló tárgyakat adóztatták meg, mint a gyöngyök, drágakövek, nemesfém ékszerek, szobrok, grafikák, régiségek, de ide tartoztak a 200 koronánál értékesebb tükörkeretek, a 4.000 koronánál értékesebb hangszerek, a szőnyegek, a selyem alsóruhák, a tekeasztalok (tartozékaikkal), és a hátaslovak. Kivetették olyan dolgokra is, mint a cukrászdák és az ott elfogyasztott édesség, ital, vagy kávé.

Az adó beszedéséről tudósít a később háborús bőnösként elítélt és kivégzett Kolosváry-Borcsa Mihály szerkesztette Hajdúföld 1923.  január negyediki (csütörtöki) száma, amelyben leginkább a Trianoni békekötés után kialakult helyzetről olvashatunk.

A felhívás arra utasítja a „fényűzési vállalkozóknak minősített” kávéházakat, cukrászdákat, éttermeket, tejcsarnokokat, orfeumokat, kabarékat, hogy január 9-13. között, ABC szerinti rendben tegyenek eleget a kötelezettségüknek. Arra külön figyelmeztetik a „rendbontókat”, akik nem a megfelelő napon járulnak az adóhatóság elé, hogy ne zavarják a sorban állókat. A befizetést elmulasztókat pedig 50%-os pótlékkal fenyegetik.

Vajon mit szólt a fenti hírhez az újságot olvasó debreceni cukrászmester az 1923. év első napjaiban?

 

 

 

 


 



Névnap

2017, március 28 - 13:42, Gedeon,Johanna

e-Magyarország pont

E-magyarország pont: 655

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó van a webhelyen

by Dr. Radut.