Ugrás a navigációra

Hírolvasó

A Minősített Könyvtár cím díjazottjai 2021-ben

OSZK Könyvtári Intézet - 5 óra 59 perc

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma a 33/2017 (XII. 12.) EMMI rendelet alapján, 2021-ben is pályázatot hirdetett a Minősített Könyvtári cím és Könyvtári Minőségi Díj elnyerésére. 

Minősített Könyvtár címet azok a könyvtárak kaphatnak, melyek magas színvonalú szakmai munkájuk mellett, a könyvtári minőségirányítás módszereinek folyamatos alkalmazásával működtetik szolgáltatásaikat, és jelentős eredményeket érnek el a szervezetfejlesztés területén is.

Nyelv Meghatározatlan
Kategóriák: Kultúra, Debrecen

Velünk az Isten – 2021. október 25.

Napi Ige - 8 óra 23 perc

„Azt mondta nekem: Ezek a konyhák, itt főzik meg a ház szolgái a nép véresáldozatát.” (Ez 46,24)

Az áldozat konyhákig is kiterjed Ezékiel látomása. A legapróbb részletekig. Az Ige tehát soha nem felszínes, életünk legapróbb, legmélyebb pontjaira is, a gyökérre is megoldást nyújthat.

No, de mi történik a mi konyháinkban? Átvitt értelemben. Mit szoktunk kifőzni egymásnak? Talán most is van tervedben valami? Jó a hét elején ezt már megváltoztatni, s ha valami sanda terved van, fordítsa Isten jóra benned. Ha valami huncutságon töröd a fejed, esetleg bosszún, legyen az most egy kellemes meglepetéssé! Hozzád közel élő emberek biztos örülnének, még ha nincs is szülinapjuk, egy jó szívből származó gondolat megszületésének, feléjük történé jó cselekedetre.

Figyelem! Más is főzni készül. Az ördögnek is receptje van: ha egy békát egy tál meleg vízbe helyeznek, azonnal kiugrik abból. Elviselhetetlenül kellemetlennek találja a meleget, és reflexszerűen változtatni akar helyzetén. Ha azonban ugyanazt a békát egy tál hideg vízbe rakják, majd a vizet lassan, fokozatosan melegítik, akkor a béka szinte megfőzhető. Az ok: egyszerűen nem érzékeli a víz hőmérsékletének fokozatos változását. Ilyen az, amikor tudatunk átsiklik környezetünk apró, és kezdetben alig érzékelhető figyelmeztető jelzései felett. Nem érzékeljük egy barátság meglazulását, egy szerelmi kapcsolat elhidegülését. Elkerüli figyelmünket házasságunk a mindennapok unalmába való beleszürkülése, átsiklunk gyermekeinkkel, vagy szüleinkkel való találkozások ritkulásán, hozzászokunk munkánk növekvő monotonitásához, és nem érezzünk gondnak konfliktusaink növekedését.

Figyeljünk tehát arra, mit főzünk, és arra, hogy nehogy megfőzzenek! Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

A könyvtárosok teljesítménymérése és digitális kompetenciái

OSZK Könyvtári Intézet - 11 óra 42 másodperc

A Könyvtári Intézet 2021 őszére meghirdeti 60 órás akkreditált továbbképzési programját
A könyvtárosok teljesítménymérése és digitális kompetenciái (26478-3/2018/KOZGYUJT) címmmel.

A tanfolyam időpontja: 2021. november 15., 16., 17., 23., 24., december 7., 8., 9.
Jelentkezési határidő: 2021. november 02.

Nyelv magyar
Kategóriák: Kultúra, Debrecen

(11) „…haszontalan dolgokat művelnek.” (2Thesszalonika 3,6–18)

Az Ige mellett - 17 óra 21 perc

Mit jelent tétlenül, haszontalanul élni?

Az apostol nem volt tétlen, sem a szent szolgálatban, sem a kétkezi munkában. Az apostol fáradtságos vesződséggel dolgozott, éjjel és nappal, mindegyik gyülekezetében, így Thesszalonikában is. Az apostol nem terhelt senkit a gyülekezet tagjai között, noha meg lett volna a joga arra, hogy a gyülekezetek szeretetére bízza eltartását is (8). 

Az apostol nem volt tétlen abban sem, hogy magát állítsa példának minden hívő elé (9). Ezért megintette azokat, akik tétlenkedtek (6), nem dolgoztak, haszontalan dolgokat műveltek (11). Ezeknek megparancsolta, hogy csendben dolgozva a maguk kenyerét egyék (12), aki ugyanis nem dolgozik, az ne is egyék (10). Arra is intette őket az apostol, hogy ne fáradjanak meg a jó cselekvésében (13). Aki pedig nem fogadta meg az intést, azt kiközösítették, de imádkoztak érte, hogy megújulva, szeretettel fogadhassák majd vissza őt (14–15). 

A mi bajunk éppen az ellenkezője: nem tudunk nem tétlenkedni, képtelenek vagyunk haszontalan dolgokat művelni, mert az egész életünk arra lett kihegyezve, hogy éljünk, megéljünk, jobban éljünk, hasznosan és egyre több hasznot termelve.  A mi nyomorúságunk az, hogy nem tudunk elcsendesedni, lenyugodni, csak lenni, élni, gyönyörködni. Még a szent szolgálat is olyan túlhajtott gürcöléssé torzult, amiben nem tapasztalható meg a mennyei áldás. Ha ma járna közöttünk az apostol, bizonnyal ezért intene meg bennünket. 

Az inga mindkét irányban kilengett. Jézus Krisztus kereszten széttárt keze mindkét nyomorúságunkat, tétlenségünket és tevékenységmániánkat egyként felvitte a keresztre – minden más nyomorúságunkkal és bűnünkkel együtt –, hogy nekünk szabadulást adjon azokból.


Velünk az Isten – 2021. október 24.

Napi Ige - 19 óra 34 perc

„Azt mondja az én Uram, az ÚR: Legyen már elég, Izráel fejedelmei! Távolítsátok el a törvénytelenséget és az erőszakot, és törvény szerint, igazságosan cselekedjetek! Vegyétek le népemről a kifosztás terhét, azt mondja az én Uram, az ÚR-” (Ezékiel 45, 9)

Ezékiel látomás a folytatódik: külön föld a szenthely, a papok, léviták és a fejedelem számára. Mindenkinek meg van a maga helye, nem több és nem kevesebb, pont annyi amennyire éppen szüksége van ahhoz, hogy teljesíteni, illetve betölteni tudja a feladatát, küldetését.

„Legyen már elég, Izráel fejedelmei!” – hangzik határozottan az Úr ajkáról. A hatalmon lévőknek mindig számolniuk kell ezzel: nem lehet a végtelenségig visszaélni a hatalommal, elérkezik előbb-utóbb a számonkérés pillanata is. A hatalmon lévők nagy kísértése: többet elvenni, mint amennyi jár. Aki a kezében tartja a kormányrudat, az úgy érzi, bármit megtehet, akár egy egész népet is megalázhat, kiszipolyozhat. És ha neadjisten fenyegetve érzi a pozícióját, hatalmát, akkor elvtelen, akár véres eszközöktől sem riad vissza csakhogy megtartsa azt. Kik teszik ezt? Azok, akik semmilyen autoritást, felsőbb hatalmat (=Isten) nem ismernek el maguk fölött. Az ilyen emberek lábbal tiporják az emberi méltóságot, szabadságról pedig hallani sem akarnak. Ezért volt Magyarországon 1956 és sajnos a 2006. október 23-i Gyurcsány-féle terror is, de lehetne még nagyon sok példát felsorolni.

Figyelmeztet bennünket Isten igéje: mindenki felelősségteljesen éljen azon keretek és lehetőségek között, ahová őt az Úr Isten helyezte. S főleg ez utóbbiról nem megfeledkezni, mert mindennel Istennek tartozunk elszámolással. Aki igyekszik Istenre tekinteni, az képes helyén kezelni a dolgokat, van tisztánlátása, egyensúlyérzéke. Az Istenre figyelő embert a szentség és  ebből fakadóan az emberies igazság tettei jellemzik. Ámen.

Szilágyi Balázs,

Szatmár-Láncos

Ő győzött

reformatus.hu Hír - 2021, október 24 - 17:10

<p><strong>Robert Merle

Könyvkultúra magazin - 2021, október 24 - 07:45

Robert Merle Mesterségem a halál című zseniális műve mindenki számára ajánlott olvasmány. Nem csupán azért, mert az általános műveltség része, hanem mert a fiatalabb korosztály fontos tanulságokat vonhat le belőle. Rudolf Höß (a könyvben Rudolf Lang) az auschwitzi koncentrációs tábor parancsnokának fiktív önéletrajzi könyve a holokauszt sajátos arcát mutatja meg. A táborparancsnok alakját megismerve új értelmet nyer az unásig ismételgettet mentegetőzés: „mindent parancsra tettem”.


Kép forrása

Egy ember, aki nem tudja, mi a szenvedés

„Rudolfot apja megtanította, hogyan mossa le az ablakot anélkül, hogy kinézne rajta, és ő ezt tette egész életében."- írta a moly.hu-n egy értékelő. És valóban: Rudolf Lang jól kidolgozott karaktere valamiféle autistát mutat be, akinek mindene a parancs és a feladat. Mindkét tulajdonsága fontos. Mind autizmusa, mind parancs-centrikus gondolkodásmódja jól indokolja, hogy miért is ő kapta a feladatot, amely szerint a legnagyobb és leghatékonyabb koncentrációs tábort kell felépítenie.

Kezdjük azzal a furcsa lelki alkattal, amit jobb híján autizmusnak nevezek, de inkább valami érzelemhiányost, lélektelenállapotként akarnám meghatározni. Nézzük csak azt a jelenetet, mikor még gyerekként az iskolában a lépéseit számolja, és az egyik osztálytársa próbál vele barátkozni. Ez őt olyannyira irritálja, hogy fellöki osztálytársát, eltörve a karját. Hozzáteszem, a legvégén az utolsó jelenetben, a cellájában is a lépéseit számolja. Így adva keretet a történetnek.

A lelki hiányosság azért is fontos, mert Rudolf lényegében nem szenved. Már persze fizikai értelemben kínlódik, mikor nincs mit ennie, vagy mikor kemény fizikai munka közben elájul a napon. De gyötrődéseit nem kíséri lelki megrázkódtatás, a nyomorúságot nem szenvedésnek fogja fel, hanem inkább nehézségnek. Aki pedig nem szenved lelkileg, nem hökken meg azon sem, ha parancsba adják neki a mérhetetlen szenvedés előállítását és később a tömeggyilkosságot. Eszébe sem jut, hogy áldozatainak miféle tragédiát okoz. Benne nincs fájdalom és nincs empátia sem.  

Kép forrása

A parancs, az parancs

Parancs-centrikus szemléletét is kiválóan építi föl Merle. Rudolf parancskövető magatartása nemcsak a haláltáborban betöltött szerepéhez járul hozzá. Meg sem fordul a fejében az etika kifogás. Parancs van. A két háború közötti időszakban is minden irracionális parancsot teljesít. Azonban az egész könyvben jól kivehető, hogy abban a korban nemcsak Rudolf, hanem az összes férfi így viselkedett.

A középkorú olvasóknak egy ilyen alak talán nem olyan megdöbbentő, mint a fiatalabbaknak. Az ezredforduló tájékán születettek azonban keveset értenek ebből a magatartásból.

Kedves fiatal olvasók! Beszéljetek a nagyapáitokkal vagy akár apátokkal, s meglepően tapasztaljátok majd, meg sem fordult a fejükben a feladataik mögötti kérdésekkel fárasztani magukat. Ha készen vannak, elégedettek. Ha apáinknak azt mondták, hogy ássák fel az egész utcát holnapra, nem ellenkeztek. Káromkodtak, mérgelődtek, elégedetlenkedtek, de nem álltak neki hepciáskodni. Holnapra felásták. Úgy gondolkoztak: feladat van, meg kell oldani. Senkit nem érdekelt, hogy éppen milyen lelki panaszaid vannak. Senkit nem érdekelt, ha fájt a fejed. Járni még tudsz, akkor dolgozni is! És ez nem a németek sajátos gondolkodása, vagy katonás fegyelem. Ilyen volt a kor férfiembere.

Kép forrása

Hűség vagy felelősség

A mai fiatalok szabadelvű világnézete teljesen szemben áll azzal a mentalitással, ami az idősebbeknek még magától értetődő. A mai világban egyáltalán nincs jelen, hogy a parancsot szó nélkül teljesítsük. Ha nem értünk vele egyet, szimplán nem tesszük meg. Ezzel szemben Rudolfnak, aki még a korai 20. században nevelkedett, a parancs és annak végrehajtása természetes.

„– Fontosnak tartom … , hogy a lehető legnagyobb gondot fordítsa emberei erkölcsi nevelésére. Meg kell érteniük, hogy egy SS-nek készen kell állnia arra, hogy tulajdon anyját is megölje, ha ilyen parancsot kap” – mondja a könyvben Himmler. S miközben Rudolf és tiszttársai tulajdonképpen megkönnyebbülve azonosulnak a téveszmével, amely szerint a feltétlen hűség felment a felelősség alól, mi már tudjuk: ilyen felmentés nincs. Ha máshonnan nem, éppen Merle regényéből.


(1) „…úgy dicsőítsék…” (2Thesszalonika 3,1–5)

Az Ige mellett - 2021, október 24 - 04:00

Mi is valójában a dicsőítés? Az első keresztyének, Thesszalonikában is, rendszeresen összegyűltek, imádkozva, Isten Igéjének magyarázatát hallgatva, ahol az Ószövetség krisztusi üzenetének felhangzása mellett felolvasták ezt a levelet is. Amikor az apostol a dicsőítésről szól, akkor ezekre a rendszeres istentiszteletekre gondol. A dicsőítés: az Úr dicsőítése, Igével, evangéliumi üzenettel, imádsággal, benne az evangélium ügyéért való közbenjáró könyörgéssel, hogy terjedjen az Isten szabadító, megváltó szeretetének Igéje. Bibliai értelemben ez a dicsőítés (1). 

A dicsőítés része tehát a közbenjáró könyörgés, amely már Isten Igéjét hallva, annak reményteli üzenetében megerősödve, bizonyossággal könyörög azért, hogy sokan meghallják az Úr szabadításának örömhírét, hiszen nem mindenkié a hit, csak azoké, akiken az Isten könyörül, és megnyitja értelmüket, szívüket, egész valójukat, és akik ezáltal elhagyják zsigeri, nyílt vagy rafinált gonoszságukat, akiket aztán a hűséges Isten végig meg is őriz a gonosztól. Nem mindenkié a hit, de nem is feltétlenül azoké, akik emlegetik az Urat (Máté 7,21), miközben megmaradtak gonoszságukban (2–3). 

A dicsőítő nép megtartja mindazt, amit Isten Igéje elrendel, vagyis a krisztusi szeretetben állhatatos. Konkrét üzenet ez, noha olyan semmitmondóan általánosnak hangzik. Minden válasz, minden levélírás, valahány döntés és találkozás előtt, alatt, bármely cselekvésünkben csak azért fohászkodhatunk, hogy ne emberi indulat, hanem az Úr szeretete irányítson bennünket. Ő mutassa meg minden konkrét helyzetben, hogy miként érvényesülhet ez a krisztusi szeretet itt és most, nem feladva a ránk bízott örökséget, de krisztusi indulattal kiteljesítve azt, a gonoszkodás legkisebb csipkelődése nélkül… (4–5)

Nekem nem az órákon át zengő, „stílustalan” gitáros, zenekari éneklés a dicsőítés – amiben, bizonyos esetekben, az Ige és az ima is szinte a margóra kerül, mert csakis a zenével, kérdéses érzelmekkel, emberi módon „modernül” akarnak hatni –, hanem csakis az a dicsőítés, amiről az apostol beszél.


Igazságnak napja, jöjj

reformatus.hu Hír - 2021, október 23 - 17:08

Rés a sötétségen

reformatus.hu Hír - 2021, október 23 - 17:08

Isten a Corvin közben

reformatus.hu Hír - 2021, október 23 - 17:08

(16) „…örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg…” (2Thesszalonika 2,13–17)

Az Ige mellett - 2021, október 23 - 04:00

A vigasztalásra nagy szükségünk van!

Még jólétünkben is annyi próbatétel ér bennünket életünk során, hogy joggal keseredhetnénk meg. 

Jólesik, ha mások vigasztalnak – egymás vigasztalása nélkülözhetetlen –, de az emberi vigasztalás nem tud érdemben segíteni, és bizony rohanó világunkban a vigasztaló szavak inkább csak kedves és pillanatnyi udvarias reagálások, ami után mindenki megy a maga dolgára, érthetően…

Isten kegyelmes, minket szerető vigasztalásáról azt olvassuk, hogy az örök vigasztalás. 

Ez először is azt jelenti, hogy Isten hatalma úgy vigasztal, hogy ténylegesen segít rajtunk, azaz ebben a világban is ad, konkrét szabadításokat. Vegyük észre ezeket! 

De, amikor már nem tapasztalunk konkrét szabadítást, akkor lesz hitkérdéssé, hogy életünk minden eseményét tudjuk-e az egyetlen nagy szabadítás, az örök élet bizonyossága felől szemlélni? Az örök vigasztalás ugyanis csak az, hogy Isten kezdettől fogva kiválasztott minket az üdvösségre, hogy részesüljünk Jézus Krisztus dicsőségében (14). Az örök vigasztalás az, hogy Isten jót adott nekünk a teremtéskor (1Mózes 1,31), majd ezt a jót ajándékozta vissza nekünk ebben a világban, hit által; „odaát” pedig ez a jó lesz teljessé rajtunk. Ez a jó leírhatatlan e-világ tapasztalatai alapján; csak annyit mondhatunk arról, hogy sokkal inkább jobb mindennél (Filippi 1,23). 

Az igazságban való hit (13) mindenekelőtt ebben a krisztusi jóban való bizonyosság, azaz evangéliumi bizonyosság (14); akkor is, amikor úgy tűnik, hogy helyzetünk vigasztalhatatlan.

Akinek örök vigasztalása van, az sok egyéb ajándékot is kap az Úrtól, de mindegyik ajándék forrása ez az örök, krisztusi vigasztalás. Ennek nyomán kapunk jó reménységet (16), erőt (17), miközben szilárdan megállhatunk ebben az életben, ragaszkodva örökségünkhöz (15). 


Évente kétszer tíz perc

reformatus.hu Hír - 2021, október 22 - 16:36

Oldalak

Feliratkozás Református Kollégium Nagykönyvtára hírolvasó csatornájára


Névnap

2021, október 25 - 20:52, Blanka,Bianka

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó van a webhelyen

by Dr. Radut.