Ugrás a navigációra

Hírolvasó

Használatra születtek

reformatus.hu Hír - 2022, január 16 - 12:30

(24) „Így takarítsd ki a gonoszt a magad köréből!” (5Mózes 22,13–23,1)

Az Ige mellett - 2022, január 16 - 04:00

Ez az igeszakasz a házasság tisztaságára vonatkozó törvények gyűjteménye, amely szerint kegyetlen büntetéssel toroltak meg minden erkölcsi eltévelyedést, amely a házasság Isten által parancsolt rendjét megsértette. Minden akkori alapesetre kitér a szakasz: mi a büntetés, ha egy nő bizonyíthatóan nem szűzen ment férjhez; mi a büntetés, ha valakit rajtakapnak, hogy férjes asszonnyal hált; mi a büntetés akkor, ha valaki a városban, vagy a mezőn találkozva hált egy jegyben járó, szűz lánnyal; illetve mi a következménye annak, ha valaki egy el nem jegyzett, szűz lánnyal hált. Az utóbbit kivéve, ahol a férfinak feleségül kellett venni a lányt, szinte minden esetben a legsúlyosabb büntetés, megkövezés járt a házasságot sértő erkölcsi vétkekért. A házassági tisztaságra vonatkozó törvény nemcsak a nő, hanem a férfi eltévelyedését, ha kell mindkettőjükét, egyformán sújtotta, azaz nem tett különbséget. Ma ez a szigorúság döbbenetesnek tűnhet. Ez a törvény világa, amely rettenetes, kegyetlen világ, és amelynek szigora mégis minket véd, mert egyértelműen meghúzza a határokat, hogy óvja az embert, az életet, az alapvető értékeket, és ne engedje, hogy az ember parázna, bűnös természete mindent felforgasson. Manapság már látjuk, hova juthatunk, ha nincsenek világos szabályok, értékek, mértékek (13–29).

Az tehát fontos, áldott üzenet, hogy Isten védi a házasságot, mint az emberi élet kiteljesedésének alapját, hiszen Isten, a saját népével való örök kapcsolatát is gyakran hasonlította házassághoz. Az is fontos itt, ennél az igeszakasznál, hogy csak férfi és nő viszonylatában beszél az Ige a házasságról; ez a meder, az Isten rendjében.

Ez alapján fogalmazzunk meg egy általános üzenetet! Először mindig a magad háza táján takaríts! Nézz körül a saját házasságodban, vizsgáld meg a saját – ide vonatkozó – tisztaságodat, a gondolataidat is! Teológiai értelemben ez azt jelenti, hogy amíg az Isten népe, a saját maga közösségében nem takarította ki a rosszat, a bűnt, a gonoszt; addig nem fordulhat hitelesen mások felé (24). A hitelesség nem tökéletességet jelent, hanem azt, hogy látványos, tetten érhető, másokat megbotránkoztató bűneink valóban nincsenek – sem a kirakatban, sem titokban –; hiszen az élő Isten megváltó és megtisztító keze hordoz bennünket. 

Az igeszakasz ugyanakkor az alábbi kérdéseket veti fel, amelyeket most szándékosan nyitva hagyok. Nagy kérdés, hogy vajon a férfi és a nő kapcsolatának bonyolult, szépségesen gyönyörű és egyben kínkeserves együttese-e az a terület, ahol a bűnök bűne fenyeget bennünket? Teológiai értelemben nincs a bűnök között különbség. Azt azonban gyakran elkövetjük, hogy egyéb életveszélyes paráznaságainkat a férfi és a nő között előforduló vétkekre mutogatva leplezzük. Valóban ez a világ legnagyobb problémája: a férfi és nő szövevényes kapcsolatából fakadó problémák sora? Vagy ez csak kivetített leple, képe, tünete annak a sokféle hűtlenségnek, amikkel terhelt az életünk? Tény, hogy elárvultul nyomorulttá lesz az ember, ha házassági és családi élete, az Isten örök gondolata szerint, nem rendezett, de ezek mellett annyiféle rettenetes bűn dúlja fel az életünket. Tetten ért paráznákra mutogatunk, de milyen lélekkel, milyen érdekek okán?

A törvény szerint világos a képlet: aki ezen a területen, bizonyíthatóan vétkezett, annak kínos halál, megkövezés járt. A törvény szinte minden, akkor előforduló helyzetet próbált szabályozni. Azóta a házasság ellen elkövetett erkölcsi vétkek és merényletek palettája ezerszer „színesebb”. Jézus Krisztus Hegyi Beszédének ide vonatkozó magyarázatából pedig tudjuk, hogy ezen a területen a gondolat is számít, tehát valójában már itt azonnal elbuktunk mindnyájan, és már csak emiatt büntetést, halált és kárhozatot érdemlünk (Máté 5,22–44). Akkor most ki kire mutogathat? Ki kit nevezhet paráznának? Legfeljebb a dühös irigység szól belőlünk, nem a tiszta erkölcs, ha – úgy tűnik – valakinek több „élvezet” jutott, mint nekünk, hiszen a saját házasságunkban ugyan még megtartjuk a tisztességes látszatot, de valójában abban már régen semmi sem működik. Hol van tehát, az áldott szentségre törekvés kapcsán, az Istennek kedves tisztaság és a képmutató álszemérem határa?

A törvény világosan egyértelmű, a valóság azonban ezen a téren is sokkal bonyolultabb. A mi Urunk, Jézus Krisztus ezt a „nyomorultul bűnös bonyolultságot” látva kínálja nekünk irgalmasan megváltó szeretetét; megmentve minket a kirakatsteril képmutatástól, de felszabadítva minket arra, hogy az Ő megtartó szeretetének erejével az életünk Isten rendjében, saját házasságunk és családunk örömében teljesedjék ki. Jézus Krisztus nem farizeus, Ő nem a vallási rendőrség ragja, Ő nem erkölcsrendész és nem moralista, hanem Ő a Megváltó!


Velünk az Isten – 2022. január 15.

Napi Ige - 2022, január 15 - 14:04

“Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett.  És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, aki a fövényre építette házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása.“ (Máté 7,24-27)

A zápor, árvíz és a szél képe az ítéletre vonatkozik. Az apostoli hitvallásban megvalljuk:  Ül az Atya Isten jobbján, onnan lészen eljövendő ítélni eleveneket és holtakat. Azonban nem midegy, hogy Krisztus második visszajövetele – mely hirtelen és váratlanul történik – bölcs, vagy bolond emberként talál minket.

A bölcs ember. A világi gyakorlatból tudjuk, hogy a jó alap nélkülözhetetlen. Jó alap nélkül repedezik a ház fala, megsüllyed az út és felhőkarcolók is a pizzai ferdetoronyhoz hasonlóan megdőlhetnek . Bölcs építész jó alapra épít, így alkotása maradandó. A bűn következtében az Isten képmását elvesztett ember akkor állhat meg az ítélőbíró előtt és nyerhet bebocsátást az örök életre, ha életét az igazi alapra, a kősziklára helyezve élte. Az ilyen ember számára nem teher az Isten törvénye, nem teher a mindeneket átkaroló szeretet cselekvése, mert az alapból, Krisztusból merit naponta erőt.

Bolond ember. De kik  a bolond emberek? Amennyiben azt mondjuk, hogy az önmagát haladó gondolkozásúnak meghatározó nyugati liberálisok azok – akik a karácsony szó és a bibliai nevek használatát akarják megtiltani – igazunk van. Ha azt mondjuk, hogy a kopt keresztyének ellen merényletet elkövető szélsőségesek azok, akkor is igazunk van. De sajnos azok is ide tartoznak, akik hitüket már nem gyakorolják és „keresztyénségük” már csak annyit jelent számukra: hát kell valahova tartozni, és azok is, akik az ősi családi padban való űléstől – és nem a Megváltó Krisztustól- várják az üdvösséget.

Légy bölcs ember!  Ez egy kivitelezhetetlen álom, ha saját erőnkre támaszkodva kívánjuk elérni és ajándék, ha Istentől kérjük! Salamon király uralkodása kezdetén a feladat nagyságát látva bölcsességet kért Istentől. Kérhetett volna bármit: gazdagságot, tekintélyt, de ő bölcsességet azaz értelmes szívet kért. Kérjük mi is Istentől azt a bölcsességet, mely tudja, hogy csak Krisztus sziklaszilárd alapjára építve válhatunk olyan hajlékká, mely a Szentlélek temploma s mely cselekszik nem öncélúan, hanem Krisztusban szabadon. Ámen.

Genda Árpád Szabolcs,

Pettyén

Vihar elkapta búzaszemek

reformatus.hu Hír - 2022, január 15 - 11:33

A keresztyénség ideje

reformatus.hu Hír - 2022, január 15 - 11:33

(3) „Nem szabad közömbösen elmenned mellette.” (5Mózes 22,1–12)  

Az Ige mellett - 2022, január 15 - 04:00

Csikász Imre bronzszobra, a „Csibe” (1909) egy búzaszemekkel jól megetetett, félreálló beggyel megformált naposcsibét ábrázol. A törékenység, a teljes kiszolgáltatottság és másikra való ráutaltság kifejezése ez az alkotás. …és még valamié: „Most megetettek, hogy aztán az életemmel másokat tápláljak.” A teljes önátadásról van itt szó. 

„Emberi” dimenzióban Jézus Krisztusunk az egyetlen, akiben mindez valósággá lett. De az Ő teljes kiszolgáltatottságában, törékenységében az Isten szeretetének megváltó hatalma mutatkozott meg (János 3,16): egész életében, a golgotai kereszten és a húsvéti üres sírnál! 

Ettől kezdve mindenkire vonatkozik – kultúrától, kortól, nemtől, vallástól függetlenül – az Ige döntése, tanácsa! Vagyis ettől kezdve többé nem lehetünk közömbösek egymással szemben, de még a másik „állatával”, javaival szemben sem (1–4): óvjuk ugyanúgy azokat, mint a sajátunkét; függetlenül attól, hogy kinek mennyi van. A „lelki minőség” aztán majd kiegyenlíti a „mennyiséget” is. 

Jézus Krisztuson már kitöltöttük minden dühünket és agressziónkat. Odaszögeztük eleven testét a kemény gerendára, irgalom nélkül; mert nekünk az kell, hogy a másik szenvedjen azért, hogy mi kielégüljünk a bennünk felgyülemlett bajok-sérelmek feszítésében. Nekünk mindig a másikat kell „fixálni” ahhoz, hogy mi szabadnak érezzük magunkat. Mindezt megengedte az Isten! Sőt, javunkra, üdvösségünkre fordította, hogy nyugtalan életünk végre lenyugodjon, meggyógyuljon, megváltást nyerjen. 

Szülj bennünket újjá, Urunk, Lelked által! Egyedül erre van szükségünk! Urunk, Tenélküled minden más próbálkozás csak illúzió arra nézve, hogy valaha is megoldódnak a dolgaink; egyéni, családi, társadalmi és világméretekben... Te vagy, feltámadott Urunk az, aki nem veszi le az anyját a fiókáiról, és akinek gondja van még a törékeny naposcsibére is, hogy aztán éljen: ne csak önmagának (6–7). 

Áldott húsvéti ünneplést kívánunk, most januárban is, hiszen minden vasárnapon és minden gyülekezeti alkalmon a húsvéti örömhírre emlékezünk, és annak örömében részesülünk. „Valóban feltámadott az Úr!” Ő nem maradt a szögek és a sír fogságában (Lukács 24,23).


Velünk az Isten – 2022. január 14.

Napi Ige - 2022, január 14 - 10:21

 ,,Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik bemennek azon. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.” (Máté 7,13-14)

Talán mi magunk is tapasztaltuk már kirándulásaink során, hogy az autóutak, ösvények csalódást okoznak. Például ha a természetben sétálunk és az út hirtelen járhatatlanná válik a sok gaztól, esetleg sártól.  Esetleg a hegyi úton, aminek reményteljesen vágtunk neki csalódottan kell megfordulnunk az autónkkal. Igazán meglepődnénk, ha egy széles autópályán járnánk így, hogy minden előre jelzés nélkül megszakadna és nem folytatódna az út. Tudjuk, hogy ilyesmi nem történhet, látva a forgalom nagyságát és a pálya széles kivitelezését.

Ha útban vagyunk egy cél felé, akkor elkerüljük a keskeny kiszámíthatatlan utakat, és a kényelmes autópályára esik a választásunk. Viszont ha a mennyei célt akarjuk elérni, akkor pont fordítva kell cselekednünk.

A széles úton jól elfér az erkölcsi feslettség, a tolerancia, önszeretet, képmutatás, formális vallásosság, hamis törekvések, emberi szívünk bűnös gondolatai. Annyi csomagot vihetünk ezen a széles úton, amennyit csak akarunk. Nem kell hátrahagyni a büszkeségünk, az önelégültségünk, a bűneink. Ezért is könnyebb, sőt kényelmesebb ezt választani.

A keskeny úton sok mindent hátra kell hagyni, azt mondja Jézus senki sem követheti őt, aki meg nem tagadja önmagát. Magunk mögött kell hagyni a bűnt, az önzést, vágyainkat, kapzsiságunkat.

Sok embernek nehéz, hogy ezt az utat megtalálja. Oda kell figyelnünk, hiszen a széles úton sokan haladnak. Egy – egy vidéken az ösvényeket néha kis kövek jelzik. Szükséges tehát ilyenkor, hogy sokkal jobban figyeljünk az útra. Sokszor ezek a kevésbé ismert, használt utak vezettek el a célba.

Figyeljünk a kis kövekre, az útra. Ne sok csomagot készítsünk, a keskeny útra kevés kell. A cél az ÖRÖK ÉLET!

Csatári Leila th.

(22) „Ha valaki főbenjáró vétket követ el...” (5Mózes 21)

Az Ige mellett - 2022, január 14 - 04:00

Isten törvénye mindenben a „rendet” szolgálja, egy olyan világban, ahol „szétszórt” életünk minden rezdülése a „káosz” felé sodor bennünket. Isten megváltó szeretetének jele, hogy Isten Igéje már népe életének korai szakaszában, a váratlan és egészen különös esetekre is ad útmutatást. Azóta sokat változott a világ, de Isten Igéjének természete ma is ez: megváltó, szent rendet teremt Isten szava, életünk minden mozzanatában. Ez a rend azonban Jézus Krisztusban már nem a „törvény” szolgai cselekvéséből, hanem a Szentlélek által vezérelt szabadságból fakad: de mindenképpen annak cselekvését jelenti, amit helyesnek tart az Úr (Máté 7,21); Isten bűnbocsátó kegyelme ugyanis nem olcsó kegyelem (9). 

Isten Igéje, adott helyzetekben nyitott szeretettel tanácsot adva (10–14), máskor egyértelmű kijelentést szólva (15–17), valamikor pedig radikálisan nyúl bele emberi élethelyzetekbe (18–21), az életet és a hitet szolgáló rend és fegyelem biztosítása érdekében. 

Az akasztott ember eltemetése számunkra újszövetségi prófécia (22–23). A szándékosan gyilkossá lett ember akasztással történt kivégzése egy árnyalt teológiai kérdés. Ki kell irtani a gonoszt (21), hogy az életet szolgálhassuk. De, hol van az a határ, ahol kimondhatjuk, hogy a „Ne ölj!” parancsolat éppen azáltal tölthető be, hogy kiiktatjuk a társadalomból azokat, akiket zsigeri indulataik hajtanak, ezért ölnek és bizonnyal a továbbiakban is ölni fognak. Miközben ne felejtsük el, hogy soha nem tudjuk, mit él át a halálraítélt a halál pillanatában: adatik-e neki mégis bűnbánat, felülről való megtérés. Döbbenetes kijelentés: átkozott az akasztott ember és átkozott az a föld, ahol kivégezték, ezért még aznap el kell temetni, hogy senki ne legyen tisztátalanná miatta. 

Jézus Krisztus keresztre feszítése is „akasztásnak” számított. Ő átokká lett érettünk, hogy még „az akasztottak” számára is legyen bocsánat, ha adatik a bűnbánat (Galata 3,13). Jézus Krisztusban nem az átoké a végső szó, azok számára, akik Őhozzá tartoznak. 

Milyen komolyan vette Isten népe a vétket, és milyen fontosnak tartotta a bocsánatot, a vétekből való megtisztulást; még akkor is, ha adott esetben éppen nem tudták, hogy ki követte el azt az erőszakos cselekményt (1–8). Az Úr indította őket erre a bűnlátásra, és törvényében ehhez biztos utat mutatott. A modern generáció legnagyobb nyomorúsága, hogy szerinte az ember nem „bűnös”, tehát nincs szükség bűnbánatra, bűnbocsánatra; ezért mindent szabad. Pedig értelmezhetetlen az a gondolat, hogy az én szabadságom addig terjed, amíg a másikét nem korlátozom; hiszen az én szabadságomnak mindig vannak áldozatai, akiket a saját szabadságommal a „magamévá tettem” (14); vagyis akiket megbántottam, megaláztam, kikészítettem, lefárasztottam, korlátoztam, „szögekkel fixáltam”, megöltem…


Nem hiszel Istenben?

reformatus.hu Hír - 2022, január 13 - 11:16

Velünk az Isten – 2022. január 13.

Napi Ige - 2022, január 13 - 10:39

“Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek.” (Máté 7,7)

Bizonyára, akiknek van gyerekük, megtörtént már velük, hogy a gyermekükre, annyira nem tudtak időt szakítani, – valami fontos elintéznivaló miatt -, hogy elszólták magukat: ,,kérj akármit, csak adj pár percet, hogy nyugodtan végezhessem a dolgomat”. S lehet a pillanat hevében, olyan dolgot is megvettünk, vagy odaadtunk, amit máskor biztosan nem adtunk volna meg. (Mostanában arra lettem figyelmes, hogy a szülők, főleg ha várakozni kell, gyorsan odaadják a telefont a gyereknek, akkor biztos nem lesz gond vele és csendben lesz.) Lehet aztán utólag megbánjuk, de lehet fel sem tűnik, olyan megszokottá válik. Mennyei Atyánkkal ez nem fordul elő sosem, velünk, gyermekeivel szemben. Ő szerető bölcsességével adja meg a kéréseinket. Nem hiába tart vissza, számunkra akár fontos kéréseket. Hisz mindenható Istenünk, látja mi szolgálja a javunkat, így mire van igazán szükségünk. Azonban ma is szól hozzád is az Ő ígérete! Ő adni fog Magából; mindig elérhető, megtalálható szerető Atyánk; s tárt, ölelő karokkal enged be az atyai házba! Elég-e jelenléte; be tudod- e érni Vele, ha nem azt kapod, vagy nem úgy, ahogy kérted?! Máskor pedig kitartásra, küzdésre tanít, hogy ne add fel hűséggel Hozzá kiáltásodban! Mert sokszor többet ér az a bejárt út, amíg eljutsz odáig, hogy megadja. Lehet nagyobb ajándék ez, mint amit annyit kértél és vártál. Vagy éppen arra hív, hogy merj hittel ,,nagyot” kérni; vagy ott is keresni – elveszettet, Isten után szomjazót – ahová más nem megy; esetleg oda is bekopogni, ahol már hosszú ideje senkit nem engedtek be -vagy épp téged nem, elutasítás vagy harag miatt.- Olyan Istenünk van, Aki személyesen, mindenki életében másképpen adja meg a kérését, a rátalálás örömét és az idejét az atyai házba való bebocsátásnak. S egyúttal mindannyiunkat hív, merj kérni; s küld, menj, találd meg, kopogtass bátran. Áldjuk Istenünket, választ adó, megtaláló és küldő jelenlétéért! Ámen!

Törő Nikolett,

Szigetlanka

Felvételi jelentkezés határnapjai

DRHE - 2022, január 13 - 09:43
Kategóriák: Kultúra, Debrecen

<p><strong>Hitvil&aacute;gok,

Könyvkultúra magazin - 2022, január 13 - 08:14

Hitvilágok, eszmerendszerek, mítoszok és mesék vezetik az emberi elmét történelme során, annak létrejötte óta. Ez alkalommal három kötetet ajánlunk, olyanokat, melyek nem felszínesen, nem is regény formában, hanem az elemzések igényességével mutatják be azokat. Pogányok, neofasiszták és mágikus realisták cakkozzák mostani ajánlónk lapját, tehát csupa furcsa eszmeharcos és frivol szellem.

Kép forrása

Pogányok, mint ősi mimagunk?

Megtippelni sem tudom, hogy mennyire mondható hiánypótlónak a Pogányság története című összefoglaló kötetet. Ugyanis ismerjük a szikár hazai statisztikát, mely szerint az aktív keresztények száma a magyar társadalom mintegy tíz százalékát teszi ki. Ez persze nem jelenti azt, hogy a keresztény hit gyakorlóinak fogyásával fordított arányban nőtt a pogány hitűek száma, de vélhető, hogy – ha kicsit túlzó is e megállapítás, de – Vajk és Koppány, majd Szent István kora előtti időszak óta nem volt ily csekély a gyakorló krisztuskövetők száma a magyarok körében. A Pogányság története című könyv is csupán némi magyarázatot ad magyar hitéletünk megoszlására.

A könyv szerkesztői alapvetően kívántak rendet tenni a kereszténység megjelenése előtti ókori világ vallásai és Krisztus megjelenése utáni pagan kultuszok világában, rendszerében. A kötet segítségével tehát az ősi rítusok, vallási hagyományok rengetegébe kalauzolják el az olvasót, illetve a könyvben kiemelten foglalkoznak a modernkori pogány vallásokkal, illetve azokkal a korábbi hitregulákkal, melyek hatással voltak, vannak a mai pogányságra. Mert, hogy – ha nem túlzás ezt mondani – újabb korszakát éli a pogányság, a szó hittől távoli, illetve eredeti értelmében is. A kötet kitér a különféle szertartásokra és jelképekre, azok tudományos kutatások szerinti magyarázatára is.

Kép forrása

Fasizmus? Az mi az?

Jason Stanley amerikai filozófus Így működik a fasizmus című könyve a szerző 2005 óta megjelent köteteinek sorába illeszkedik. A könyv az 1969-es születésű szerző azon politikai töltöttségű eszmefuttatásának összefoglalása, hogy a ma is velünk élő fasiszta ideológiák képviselő miként politizálnak, vesznek részt a nagyvilág különböző országaiban, illetve, hogy milyen retorikai jellemzői vannak a kortárs fasizmusnak. Stanley úgy látja, hogy a balliberális pólussal ellentétben több jobboldali tömörülés, szellemi konglomerátumban helyet kapott az elmúlt évtizedekben, években a fasizmus egy megújult formája. A szerző ezt komoly veszélynek tekinti és könyvében rámutat ezekre a veszélyekre, mégpedig a mai fasiszta politika, politikusok közbeszédben való megjelenése illusztrálásával. Az író komoly párhuzamokat von kötetében a rabszolgatartó amerikaiak, a gyarmatosító európaiak, valamint a náci Németország és Olaszország fasizálódó, fasiszta rendszerei között. De ennél is tovább megy és napjainkra vonatkozóan ecseteli, hogy melyek azok az országok, politikai vezetési tömbök, ahol meglátásra, álláspontja szerint a korábbi század(ok) fasisztáihoz hasonlóan verik szét a demokratikus felépítményt. Stanley tudományos munkájában kitér a teljhatalom, a pártállamok, a hierarchikus társadalom és a patriarchális család egyfajta fasiszta egységére, közös fasisztoid jegyeire.

Kép forrása

Mágikus realitásták és a többiek

Mese, mítosz, história - Archaizálás és mágikus realizmus az 1960-70-es évek magyar művészetében címmel írt összefoglaló könyvet Révész Emese. A kötet egy különleges, a 20. századi magyar művészeti élet egyik legizgalmasabb és a mai napig megfejtésre váró időszakáról mesél. A kiadvány érdekessége, hogy az egy témában vele párhuzamos kiállítás írott változata. A tárlaton a címbéli korszak és annak mágikus realistáinak munkái láthatók. Ha kicsit túltekintünk a szépművészeten, akkor azt is mondhatjuk, hogy ez volt a magyar pop art kezdeti korszaka, ha nem tévedek nagyot, amikor a képzőművészet a modern zenei és irodalmi új törekvésekkel, szereplőkkel, friss alkotókkal, eredeti gondolatokkal nekilódult, hogy meghódítsa a magyar közönséget. A kiadvány létrehozását támogató balatonfüredi alapítvány a következő magvas gondolatokkal engedte Révész Emese vezetésével útjára a kötetet: „[a mágikus realizmus képviselői] Abban a köztes zónában vannak, amely mind a szocialista modernizmus, mind a neoavantgárd kategóriái mentén nehezen értelmezhető. A tisztánlátást az is akadályozza, hogy némely életművek méltó művészettörténeti feldolgozása még várat magára. Célom épp ezért felvázolni egy olyan olvasatot, amely a képalkotás archaizáló realizmusát, s annak mágikus realista ágát beillessze a korszak művészetének áramába. Mivel nincs szó jól körülhatárolt alkotói csoportról, karakterük inkább bizonyos elvi és stiláris jellemzők mentén ragadható meg.”


(1) „Ha háborúba vonulsz…” (5Mózes 20)

Az Ige mellett - 2022, január 13 - 04:00

Először szemléljük „távolabbról” a mai igeszakaszt! Isten nem a hadviselés Istene, hanem olyan Úr, aki az Isten országának emberi értelemmel fel sem fogható békességét munkálja, Jézus Krisztus által (Ézsaiás 11,1–10). 

Ez a világ azonban olyan, mint a rothadó gyümölcs. Az Ige most ezzel a képpel szemlélteti a „bűn” teológiai jelentését. A rothadó részt ki kell vágni a gyümölcsből, ha nem akarjuk, hogy az egész tönkremenjen. A gyümölcsökkel teli kosárból pedig a teljesen rothadt darabokat ki kell dobni a többi közül, különben a kosárba helyezett teljes termés megrothad (18). 

Ebben a „rothadó” világban a békesség is csak állandó „hadviseléssel” munkálható. Az illúzió, hogy mi majd békességben, szelíden élünk, és akkor megoldódnak a dolgok. 

Persze, a békességszerző, szelídlelkű élet a krisztusi élet, ám ennek a krisztusi életnek e-világi következménye a „kereszt”, a Jézus Krisztus követésében.

A fenti igazság rögzítése után azonban merjük kimondani: Mivel az „egyszeri, tökéletes”, krisztusi áldozat már a miénk, ezért nekünk nem kell mindenáron a „keresztet” választani; csak ha ez Isten akarata. Arról nem is beszélve, hogy a békességet, bizonyos helyzetekben, csak határozott eszközökkel lehet áldásosan munkálni.

Isten a bomló világban is szabályozza a „hadviselést”: ez fontos! Még hadakozni is csak Isten vezetését és segítségét kérve lehet (1–4), elsőrenden azt védve, amit az Úr ránk bízott (13–16). Ezzel a hívő hűséggel azonban a „kisebb, esélytelen sereg” élén is bátran (1; 5–9), nem meglágyulva (3), de mindig krisztusi lelkülettel harcolhatunk. 

Isten népe, minden harcában csak a hit nemes harcát harcolhatja, amely valójában nem a másik ellen folyik, hanem a másikért, Isten országát építve. 


Oldalak

Feliratkozás Református Kollégium Nagykönyvtára hírolvasó csatornájára


Névnap

2022, január 17 - 04:16, Antal,Antónia

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó van a webhelyen

by Dr. Radut.