Ugrás a navigációra

Hírolvasó

Immár, Szentlélek, nagy Isten

reformatus.hu Hír - 2021, szeptember 21 - 23:07

Hogy jövőnk is legyen

reformatus.hu Hír - 2021, szeptember 21 - 23:07

Az OSZK hivatalos delegációja Norvégiában

OSZK - 2021, szeptember 21 - 14:03
Kategóriák: Kultúra, Debrecen

Velünk az Isten – 2021. szeptember 21.

Napi Ige - 2021, szeptember 21 - 11:03

“Így szólt hozzám az Úr igéje: Emberfia! Mivel különb a szőlőtőke fája a többi fánál, és a szőlővessző, ha az erdő fái közé kerül? Fölhasználják-e a fáját, hogy valamit készítsenek belőle? Használják-e cöveknek, hogy mindenfélét akasszanak rá? Inkább tűzbe dobják, hogy az megeméssze. És ha a két végét megemésztette a tűz, ha már a közepe is parázslik, alkalmas-e még valamire? Hiszen amíg ép volt, addig sem készült belőle semmi. Hát ha tűz emészti és parázslik, készülhet-e belőle valami? Ezért így szól az én Uram, az Úr: Ahogy az erdő fái közé került szőlőtőke fáját tűzbe dobom, hogy az megeméssze, úgy dobom oda Jeruzsálem lakosait. Ellenük fordítom arcomat. Tűzből kerültek ki, tűz emészti meg őket. Majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, amikor ellenük fordítom arcomat. Pusztasággá teszem az országot, mivel hűtlenséget követtek el – így szól az én Uram, az Úr.” (Ez 15)

Számtalan kérdést tartalmazó mai bibliai üzenet egy példázat, amelynek főszereplője maga Isten, aki bölcs tanítóként áll a népe elé. A szőlő Izraelnek fontos gyümölcse, már Noé is szőlőt termesztett. Az Ószövetségben találkozunk azzal a képpel, amikor a szerelmi költészet (Énekek 8:11) a “szőlő” kifejezéssel a kedvest nevezi meg. Izraelt, mint szőlőt ültetett Isten a maga kertjébe akkor, amikor kiválasztotta őt a népek közül. Isten nem csak ültetett, hanem gondozott is, azaz megadta időben a csapadékot, művelte a földet, tehát mindent megtett azért, hogy ez a “kedves” nagy és erős legyen. Azonban Izrael minden gondoskodás ellenére megtagadta gazdáját és nem termett gyümölcsöt. Ezékiel már nem a gyümölcsről, hanem annak fájáról beszél, amiből semmi hasznos dolgot nem lehet készíteni, sőt mind az északi, mind a déli vége (Izrael és Júda) már az ellenség kezében van, és tűz emészti. Szomorú a kép, hiszen kietlen pusztaság van előttünk, de ne felejtsük, ha a szőlő szárát elvágjuk, gyökere annyira mélyen van, hogy az újra képes kihajtani. Isai gyökeréből Isten így ajándékozta a világnak Jézust, mint egy virágszálat, aki életét adta a hűtlen és gyümölcstelen emberért. Ámen.

 Ilonczai Zsombor,

Szárazberek

(11) „…féltelek titeket…” (Galata 4,8–11)

Az Ige mellett - 2021, szeptember 21 - 04:00

Megrendítő, féltő szeretet tör fel az apostol szívéből. Úgy félti Galácia tartomány gyülekezeteit, mint apa a saját gyermekét. Ez a féltő szeretet a testi, lelki, hitbéli egészség iránt érzett imádságos aggodalom. Hangsúlyos: ez a féltő szeretet, imádságos aggodalom, amely közbenjáró könyörgésben rendszeresen imádkozik a másikért, miközben a másikat az Úr mindent szépen intéző akaratára bízza, és abban megnyugszik (10–11). 

Ugyanakkor ennek a féltő szeretetnek mégis van egy emberi oldala is, amelyben ott gyötör a kétség: mi lesz azokkal, akiket az Isten ránk bízott? Ilyenkor az ember magát is odagondolja: Mi lesz velünk? Hiszen a testi szemek látásában értékelve az eseményeket: bizony rosszul állnak a „dolgaink”. Merre halad ez a világ? Hiába volt minden fáradozás? Beleveszünk a hiábavalóság átkába? (11)

Az apostol bizonyos a hitében, de elbizonytalanodott a szolgálatának, fáradozásának eredményességét illetően, amikor a galáciai gyülekezetekre tekint. Igen, ez gyötrő érzés: amikor fáradoztam, jól tettem-e, amit tettem; hogyan használtam ki az időt; hova tettem a hangsúlyokat; hittel és szeretettel szolgáltam-e; van-e a munkámnak, az életemnek látható eredménye? Nem szabad a látható eredményekre tekinteni! Soha ne felejtsük el, amit aztán az apostol magának is felel erre a kérdésre, de ami valójában az Isten válasza: „A mi munkánk nem hiábavaló az Úrban!” (1Korinthus 15,58) Tegyük, amit tenni tudunk, naponta kérve az Úr vezetését, erejét, bölcsességét; a többi nem ránk tartozik. Ezek után bele ne keseredjünk abba, mintegy spekulálva, hogy mi nem sikerült, illetve mit kellett volna másként tenni! (11)

Tény, hogy úgy tűnik, mintha a galáciai gyülekezetek közül sokan visszatérnének a pogány szokások után, most a zsidó szokásokhoz, feladva keresztyén szabadságukat (8–10). Tény, hogy nincs annál tragikusabb, mint amikor valaki megszabadult és aztán visszaesett régi nyomorúságába, hitetlenségébe, megkötözöttségei közé. Legyünk bizonyosak abban, hogy aki megismerte az élő Istent, mert az élő Isten megismerte őt, az meginoghat; de azt az embert, azt a népet valójában soha senki és semmi nem szakíthatja el az Úr szeretetétől (Róma 8,38–39). Ezt az apostol ki is mondja a mai Igében, de „indirekt” fogalmazva (9). 

Imádságos aggodalmunk féltő szeretetre és a szent ügy iránti buzgó elkötelezettségre vall; Jézus Krisztusra tekintve, bizonyosságunk adjon nyugalmat nekünk akkor, amikor kétségek gyötörnének!

*

Ravasz László írja ehhez a szakaszhoz az alábbiakat:

„Az ember a világ elemei alá volt rekesztve törvényekkel, bálványokkal, filozófiákkal, babonákkal, rítusokkal, mágiákkal; szóval mindazzal, ami Krisztuson kívül létmagyarázó és sorshatározó.

Ez az ember a Krisztusban felszabadult, fiú lett, örökös, és ajkán elhangozhat az öröklét üdvrivalgása: Atyám!

Most ebből az állapotból akarnak a galáciabeliek visszatérni az elemekhez. Nem a korábban elhagyott pogány bálványaikhoz és álisteneikhez, hanem a zsidó elemekhez, az istenné lett kultikus rendhez, a rítusistenhez, akinek számlálgatják napjait és hónapjait, szent óráit és éveit, mint a csillagjósok a horoszkópok titkait. A ritualizmus is pogányság!”


Új évad, új lendület

reformatus.hu Hír - 2021, szeptember 20 - 22:06

Hálaadás Osváth Viktorért

reformatus.hu Hír - 2021, szeptember 20 - 22:06

A gyógyulás háza

reformatus.hu Hír - 2021, szeptember 20 - 22:06

Velünk az Isten – 2021. szeptember 20.

Napi Ige - 2021, szeptember 20 - 12:16

„Ezért ezt mondd Izráel házának: „Azt mondja az én Uram, az ÚR: Térjetek meg, forduljatok el bálványaitoktól, és fordítsátok el arcotokat minden utálatosságotoktól!” (Ez 14,6)

Mik a bálványok? Valószínűleg sokan arra gondolnak, hogy azok olyan kis kőszobrok, amelyeket régen az emberek a polcra helyeztek és imádtak.

Ha Istenen kívül másba vetjük bizalmunkat, annak pusztító hatása lehet az életünkre. Manapság már nem faragunk bálványokat, ennek ellenére mégis köztünk vannak. Van, aki saját autóját bálványozza, mások otthonaikat vagy ruháikat imádják. Előfordul az is, hogy az emberek a szerencsét, a jólétet vagy a hírnevet bálványozzák. Bármi, amit Isten fölé helyezünk, az bálvány.

Bármit is tarts a legtöbbre az életedben, olyanná fogsz válni. Ha a pénzt becsülöd, anyagiassá válsz. Ha az élvezeteket helyezed előtérbe, hedonista leszel. Ha a munkát értékeled, akkor pragmatikussá válsz. Ha mindezek elé helyezed Jézust, akkor keresztyén leszel. Amire nézel, olyanná fogsz válni.

Hova merült el szemed? Hol van az arcod? Sokszor csalódunk magunkban, azt mondjuk, hogy nem hittük volna, hogy ilyenre is képesek vagyunk, negatív értelemben. Vajon nem azért, mert tekintetünk, arcunk olyan valamire szegeződött, ami rossz hatással volt életünkre, akár tudat alatt szivárogva be életünkbe?

Szeretek olyan arcokat fotózni, melyeket a Nap világit meg. Ragyognak. Fordulj el bálványaidtól, és nézz Krisztusra, hogy legyél mint Ő, alázatos, szelíd, követve Atyád parancsait. Ragyogj! Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

(3) „…amikor kiskorúak voltunk…” (Galata 4,1–7)

Az Ige mellett - 2021, szeptember 20 - 04:00

Kiskorúak vagyunk (1). Belém hasított ez a kifejezés! Valóban, milyen kiskorúan, milyen szolgai módon élünk. A szabadságot, vagy bármiféle szólamot emlegetve is, valójában mindig a rabjai leszünk valaminek. Éppen ez az ember nyomorúsága: elromlik körülöttünk, közöttünk minden, rabjai leszünk mindennek, szenvedélynek és kegyességnek, elnyomásnak és szabadságnak egyaránt. Ebből következik, hogy kiskorúságunk befolyásolhatóvá, manipulálhatóvá tesz bennünket. Aki kiskorú, az szélsőséges, felelőtlen, megbízhatatlan, szertelen, önállótlan; olyan, mint egy gyerek. Aki kiskorú, az kicsinyes, irigy, önző, állandóan másoktól függ és másoknak akar megfelelni. A kiskorú kiszolgáltatott, szolga, a világ minden elemétől függ (3), miközben ennek nincs is tudatában; ezért tele van szertelen és öntudatlan örömmel, vagy valamiféle megmagyarázhatatlan félelemmel. Valójában az is kiskorú, aki a másikat kiskorúságban tartja. A kiskorúra vigyázni kell, saját érdekében is, vezetni kell, nevelni kell.

Örömhírt olvasunk itt, hogy ez a kiskorúság csak egy ideig tart, az apa, az Atya által megszabott ideig (2). Örömhír hallani, hogy egykor kiskorúak voltunk, de már nem vagyunk azok (3). Amikor ugyanis eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, akit alávetett ennek a világnak, hogy kiszabadítson minket a jelenvaló kiskorú világból, megváltson, és nagykorúvá érlelje életünket, hitünket, kegyességünket (4–5). Isten akarata érvényesült ebben a szabadításban, ebben a nagykorúsításban (7). 

A nagykorú ember csakis az Úrtól függ, megtartó Istenétől, hiszen mindent megadott neki az Úr, övé az örök élet, ezért nem vehetnek el tőle semmit sem. A nagykorú ember tudja, hogy örökös (6). Csakis az Úrtól függünk. Persze odafigyelünk a másikra, tanulunk egymástól, megadjuk a másiknak a tiszteletet, de nem rajongunk senkiért, és nem lehetünk senki szolgái. Ez a nagykorúság szabad, de szabadságát nem felelőtlen tobzódásban, hanem felelős önkorlátozásban éli meg. A nagykorú ember szabad, ezért tud szolgálni, ezért képes nem csak önmagának élni. A nagykorú ember tudatában van a saját nyomorúságának, ezért távol van tőle minden szélsőséges öröm, de bizonyossága mindenkor reménységgel vértezi fel őt (7).

Urunk, csak Tetőled várjuk ezt a nagykorúságot! Urunk, szabadíts meg bennünket minden kiskorúságtól, infantilizmustól, hogy a Te Lelked által az istenfiak szabadságában élhessünk, a Te dicsőségedre szolgálva „itt”! Könyörülj rajtunk! (6)


A gonoszon gondolkodván

reformatus.hu Hír - 2021, szeptember 19 - 21:51

(21) „…amely képes életet adni…” (Galata 3,19–29)

Az Ige mellett - 2021, szeptember 19 - 04:00

Ki képes életet adni? Ki képes úgy életet adni, hogy megőrzi, óvja az életet? Ki képes maradandóan gyógyítani az életet? Ki képes visszaadni az életet? Hányféleképpen arat körülöttünk a halál… Ez az emberlét legnagyobb problémája. Isten törvénye nem képes életet adni (21). De nem képes életet adni semmilyen törvény sem, mert a törvény csak torolni tud. Nem képes életet adni a tudomány, se senki emberfia. Életet adni egyedül az Isten maga képes, aki Jézus Krisztust feltámasztotta a halálból, és aki által mi is az örök élet örökösei vagyunk (29). 

Isten törvénye arra képes rámutatni, hogy milyen gyarlók, engedetlenek, halálra méltók vagyunk, mi minden (22). Isten törvényének magasra tett lécét, ugyanis csak leverni tudjuk. Isten azonban nem a lécet viszi feljebb, hanem megbocsátva az eddigi és a további kudarcokat, felemel bennünket a lécig. Isten törvényének magasra tett léce ugyanakkor arra késztet, hogy magunkat megalázva, folyamatosan felfelé tekintsünk, a feladat nagyságára, belátva a magunk erőtlenségét; de ugyanakkor még feljebb tekintsünk, a mi Urunkra. Isten törvénye nem tud életet adni, de nevel, alázatban tart, rendet tart és hitre segít. A törvény Jézus Krisztusra vezérlő mester (23).

Aki azonban Jézus Krisztusban van, az olyanná lett, mint aki repülőre szállt, de olyanra, ami soha nem zuhanhat le, amely biztosan megérkezik. Aki Jézus Krisztusban van, az nagyobb távlatokat lát be, az életet nyert. Most merjük komolyan venni ezt a nagyobb távlatot, örökségünk távlatait: a repülőről nézve mit számít már a földi világban magasra tett léc, nem is látszik; onnan nem látszanak a különböző népek, nemzetek, sem a férfi, sem a nő, sem a szolga, sem a szabad. 

Persze, a repülőgépnek le kell szállni, a földre, de aki abban utazott, az már látta az igazi távlatokat, és ennek örömével, szabadságával szolgál a maga népe körében, férfiként vagy nőként, szolgaként is szabadon. A hit embere nem mossa össze a dolgokat, továbbra is vannak népek és nemzetek, van önazonosság, de a hit embere az életet szolgálva tudja, hogy ezeket Isten egy vérből teremtette (Cselekedetek 17,26), ezért a népek nem bánthatják, hanem erősíthetik egymást, miközben mindenki még inkább azzá lesz, akivé az Isten teremtette. A hit embere vallja, hogy van férfi és van nő, mert férfivá és nővé teremtette Isten az embert (1Mózes 1,27); a férfi legyen férfi, a nő pedig legyen nő; közte nincs más; de adott ponton mindkettőben az embert kell látni, aki halandó, de aki Jézus Krisztusban életet nyert. A hit embere látja, hogy sokféle szolgaság van még, de tudja, hogy Isten elkészítette a szabadulást, így a hit embere csakis Isten szabadító szeretetének eszköze lehet. Csak ha úr és szolga megtér, csak akkor változik a társadalom; addig nincs esély. 

Az élet Krisztusban van; a törvény, az ember, a tudomány nem adhat életet és megoldást! (25–29)


Velünk az Isten – 2021. szeptember 19.

Napi Ige - 2021, szeptember 19 - 02:39

„Halljátok meg az ÚR beszédét!” (Ez 13, 2b)

Olvasandó: Ezékiel 13

Ebben az igeszakaszban Isten azzal a feladattal bízza meg Ezékiel prófétát, hogy ítéletet hirdessen a hamis próféták felett. Az igehirdető az Úr beszédét kell hirdesse az igehirdetőknek. Nehéz feladat a “szakmabeliek” között helyt állni, kritikát megfogalmazni. Honnan tudjuk, hogy ki az igaz, és ki az álpróféta?

Többször előfordult, hogy civilek rendőrruhába öltözve büntettek, megzsaroltak embereket, s amikor kitudódott a tettük, akkor nyilván büntetőeljárást indítottak ellenük s végül maguk kerültek csapdába. A következményeket viselnünk kell tetteinkért. A hamis próféták a saját érdekük szerint állnak egyik vagy másik oldalra. Békességet hirdetnek ott, ahol nincs békesség, embereket akarnak bármilyen eszközzel meggyőzni, levadászni saját ügyüknek. Az igaz ezzel szemben pedig hallgatja, hirdeti és megéli Isten szavát. A legnagyobb ámítás pedig akkor kezdődik, amikor úgy gondoljuk, hogy mindig a másik a hamis próféta, mi csakis az igazságot képviseljük.

Isten vár, hogy hozzátérjünk bűneinkből, tévedéseinkből, őt hallgassuk, és csak azt tulajdonítsuk neki, amit Igéjében mondott Szentlelke által. Ma nekünk hangzik a felhívás: az Urat hallgassuk! Hogyan? Nyissuk ki a Szentírást s olvassuk, hirdessük és éljük! Ámen.

Kiss Sabolcs,

Apa

Velünk az Isten – 2021. szeptember 18.

Napi Ige - 2021, szeptember 19 - 01:00

“Majd így szólt hozzám az Úr igéje: Emberfia! Miféle szóbeszéd az, amelyet mondogattok Izráel földjéről: Telnek-múlnak a napok, de nem teljesült semmi a sok látomásból?! Ezért mondd meg nekik: Így szól az én Uram, az Úr: Véget vetek ennek a szóbeszédnek, nem példálóznak így többé Izráelben. Ezt hirdesd nekik: Közeledik már az idő, amikor valóra válik minden látomás.” (Ez 12,21-23)

Prófétának lenni nem egy könnyű mesterség. Bár gondolhatunk arra, hogy milyen kiváltságos emberek lehettek, akikhez még az Úr is szólt. Talán lennénk az ő helyükbe, hogy megtárgyaljuk a magunk ügyes bajos dolgát az Úrral, kikérjük a véleményét. Azonban ezek a próféták nem a maguk ügyes bajos dolgát beszélték az Úrral, hanem feladatot kaptak Istentől, mégpedig olyat, amit nem biztos, hogy szívesen elvállalnánk.

Ezékiel próféta olyan emberek között élt, hirdette az Úr szavát, akik nem hittek neki, sőt egyenesen Istent csúfolták, kétségbe vonták ígéreteit. Engedetlenek, mégis Isten ítéletét hallva nem megijednek, hanem makaccsá válnak. Makacsságuk nem engedte meglátni, hogy Isten ígéretei, szavai nem törlődnek el, nem jár le a szavatosságuk.

Ezékiel ítéletet hirdetett, s azzal, hogy Isten haragja nem rögtön következett be a nép akképp értelmezte, hogy elmarad. A késlekedés nem egyenlő az elmaradással. Isten hosszútűrő, de ez ne indítson bennünket lustaságra, hanem szívleljük meg az Ige mondatát, hogy közeledik már az idő. Tekintsük keresztyéni felelősségünknek, hogy Istenhez ne engedetlenek legyünk s makacskodjunk, hanem vegyük észre az idő értékét, és  cselekedeteinket hassa át ez a fajta felelősségtudat. Ámen.

Csatári Leila th.

Oldalak

Feliratkozás Református Kollégium Nagykönyvtára hírolvasó csatornájára


Névnap

2021, szeptember 24 - 17:18, Gellért,Mercédesz

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó van a webhelyen

by Dr. Radut.