Ugrás a navigációra

Hírolvasó

Anyaként

reformatus.hu Hír - 2022, május 5 - 19:46

Velünk az Isten – 2022. május 5.

Napi Ige - 2022, május 5 - 10:23

“Mert a teremtett világ hiábavalóság alá vettetett.” (Róma 8:20).

“Beteg a világ, nagy beteg”-vallja egyik versében Ady Endre. Ő is érezte, amit Pál annakidején és mi is ezt érezzük ma. A teremtett világ Isten felségterülete, de az ember (az emberiség) lakóhelye. Mondják a tudósok, hogy attól függ az élet a földön, hogy a világban élő ember mennyire becsüli meg a természetet, környezetét. Összezsugorodott az erdőben élő vadállatok élettere, szennyezettek a vizek, a levegőben is kevesebb az oxigén, megindult az általános felmelegedés, aminek következtében már alig léteznek a megszokott évszakok, félő, hogy előbb-utóbb nem lesz elegendő élelem… Baljós jelek vannak, “nyög a teremtett világ”. Pál “hiábavalóságról beszél”, ami minden olyan nélkülözhető dolognak a gyűjtőfogalma, amelyek nélkül élni lehet, vagy fogalmazzunk feltételes módban lehetne élni. Minek egy családban két- három autó? Mire valók a luxusvillák? Miért kell nyaranta és telente is olyan vidéken tölteni a szabadságot, ahol soha nem jártak? Minek kell a gyereknek mindent megvásárolni, amit kiejt a száján? … Bizonyára sokan igénytelennek tartanak, de szerintem a sok hiábavalóság viszi félre a világot, a világban az embert. Isten ezt a világot szépnek, harmonikusnak teremtette, minden nap után mintegy felül vizsgálta munkáját és csak azután folytatta a teremtést, ha azt látta, hogy jó, amit eddig alkotott. Mérsékeltebben kellene élni… Istenem, gyógyítsd  a világot,  tedd szerénnyé a nagyravágyót, az EMBER világosan lásson:  az élet nélküled  hiábavaló. Ámen. Fodor Lajos

Velünk az Isten – 2022. május 4.

Napi Ige - 2022, május 5 - 01:57

„Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai” (Róma 8, 14)

Nem szívesen engedjük ki a gyeplőt a kezünkből, s ha mégis megtesszük, annak nyomós oka kell legyen. Mondjuk, egy sivatagi túrán átengedjük az irányítást az idegenvezetőnek, különben a végkimerülésig bolyonganánk a homokdűnék között. Az építést építészre bízzuk, a repülést a pilótára, a gyógyítást az orvosokra stb.  Tehát akkor adjuk át az irányítást, amikor meggyőződtünk, hogy az a legkedvezőbb nekünk. Mi a helyzet Isten Lelkével? Megéri-e átengedni neki a vezetést? Az ige szerint így lehetünk Isten fiai. A haszonlesés bűvöletébe rekedt gyarlóságunknak ez kevés. Sokkal többen figyelnének fel az igére, ha annak más folytatása lenne, mint például „akiket Isten Lelke vezérel, azok” sikeresek az életben, vagy jólét lesz a jutalmuk, vagy mindig egészségesek, vagy teljesül minden álmuk. Ilyenekért már temérdek ember átengedné a vezetést az élete felett, mert ez kifizetődő üzletnek tűnik. No de azért legyek vezetett, hogy Isten gyermeke lehessek? A közfelfogás szerint amúgy is mind Isten gyermekei vagyunk, hisz tőle kaptuk az életünk. Ha ez így van, akkor nem is kell hozzá az Isten Lelkének vezetése. De ha mégis a Lélek vezet, akkor ki tudja, hogy hova visz? Mi „azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne” (Tamási Áron). A tejjel-mézzel folyó Kánaánt álmodjuk magunknak, ahol nyugodtan, békésen, sérelem nélkül élhetjük az életünk. A „Lélektől született” és vezetett ember viszont úgy van, mint az szél, amiről nem tudjuk, hogy „honnan jön, és hova megy” (Jn. 3, 8). Ez így teljesen kiszámíthatatlan és szeszélyes. Mégis, hogy tervezze meg így az ember az életét?

„Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai”. Ennyi éppen elég. Ebből tudom, hogy ki vagyok, kinek szánt engem az Úr. Nem a nagy semmi ősrobbanásának mellékterméke vagyok, hanem Isten családjának része. Olyan gyermek vagyok, akinek az Atyja mindenható. Ezért nem félek attól, hogy Lelke által hova vezérel, mert tudom, hogy a legjobbat készítette elő nekem. Tudom, hogy ezt a hitet a Szentlélek élteti bennem. Ha kirekesztem az életemből a Lelket, akkor a hitem is gyengülni fog, és nem leszek többé Isten gyermeke, ugyanis „a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk” (Róma 8, 16). Kérjük minden nap a Szentlélek vezetését, hogy el ne feledjük, kik vagyunk, és megálljuk a helyünk bárhova is fújjon a „szél”.Ámen.

Erdei-Árva István,

Szamoskóród-Dobrácsapáti

<strong>V&eacute;lem&eacute;nyem

Könyvkultúra magazin - 2022, május 3 - 23:30
Véleményem szerint egy jó könyvajánló kettő féle értékkel bírhat: lehet aktuális, vagy lehet stílszerű. Jelen helyzetben az utóbbiról lesz szó, ugyanis bár éppen most jelent meg az egyik, ha nem a legolvasottabb orosz kortárs író, Dmitry Glukhovsky legújabb regénye, mi most mégsem ezt ajánljuk a kedves olvasó figyelmébe. Nem, ez a cikk az író egy majdnem tíz évvel ezelőtt megjelent novellagyűjteményét állítja reflektorfénybe, mégpedig nem véletlenül.

Kép forrása

Azoknak, akik az olvasásba menekülnének

Furcsa belegondolni, de sokan joggal mondhatnák, hogy bár 2022 is „csak” a koronavírus járványról szólna, mint az előző kettő. De nem. Az idei év „emelte a tétet”, ugyanis szinte mindenki nagy megdöbbenésére Oroszország megtámadta Ukrajnát, erről szól most minden. Háború dúl egy határral arrébb, sokan tehetetlen frusztrációval, vagy mély együttérzéssel próbálják tovább élni az életüket. Hogy ki mit gondol a háború jogosságáról, annak felelőseiről, azt mindenki döntse el maga, mi most mindössze egy nagyszerű művet ajánlanánk azok figyelmébe, akik az irodalommal kívánják kifejezni ellenérzéseiket a nagy medve iránt. Pont, mint a fentebb említett Glukhovsky, aki bár orosz származású, mégis elítéli mind a háborút, mind a hazai politikai környezet sajátosságait. Hogy igaza van-e mindenben azt nem tudjuk, azt azonban igen, hogy szerencsére nem rest ellenérzéseit szellemi tőkéjével átitatni, és fantasztikus köntösben a nagyközönség elé tárni. Így tette ezt 2013-ban is, amikor is megírta az Orosz népellenes mesék címet viselő novelláskötetét, amit még ennyi év után is jó szívvel tudunk ajánlani mindenki figyelmébe. 

Kép forrása

Új környezet, régi problémák


Glukhovsky népszerűségét a Metro trilógiának köszönheti, amely bár története szerint egy posztapokaliptikus fiktív jövőben játszódik, valójában nagyon könnyű párhuzamokat találni a jelen kor sajátosságaival és felmerülő problémáival. Más a környezet, más a világ, a problémák gyökerei azonban ugyanazok. Glukhovsky nagy erénye ugyanis, hogy remekül képes „mesés” hangvételű, fiktív köntösbe öltöztetni releváns és nagyon súlyos problémákat. Emellett a szerző az orosz politikai élettel szembeni kritikus látásmódja közismert. E kettő szerelemgyerekeként pedig megszületett a szóban forgó novelláskötet, az Orosz népellenes mesék, amely már címében is szatirikusan provokatív, miközben mégis valamelyest távolságtartó, jelezve, hogy itt az éles társadalomkritika mellett a szórakozás, az esztétika és a fantázia világa is helyet kap. Utóbbi pedig rendkívül fontos eleme a műnek, ugyanis amellett, hogy a világ, amelyben a történetek játszódnak, rendkívül autentikusan orosznak tetszik, a novellákban feldolgozott gondolatok és kritikák nemcsak, hogy globálisan is nyugodtan értelmezhetők, de a különböző ábrázolások, személyek, valamint a felépített izgalmas környezet szinte mindenki által könnyen élvezhetők. 

Kép forrása

Van itt minden

A tartalmát tekintve pedig a mű rendkívül színes. Nyugati szelet felfogó, abból pénzt csináló óriási léggömbök, űrlények a TV-ben és a parlamentben, rejtélyes fehér telefon az asztalon - amelynek minden nap áldozatot kell bemutatni -, túlvilági paktumok, a vodka alján leülepedő mesterséges józanság, valamint ami mindezeknél is furcsább: az orosz vidéki élet.

Ezek mind, és mindennél még sokkal több várja az olvasót összesen tizenhat novellába öntve. Minden novella más-más szegletét mutatja be a Glukhovsky által elferdített orosz valóságnak, amelyek egymástól alapvetően különállóak és külön-külön is tökéletesen élvezhetőek, ugyanakkor sorban olvasva őket, egy-egy áthallás, egy-egy ismétlődő személy rendkívül sokat dob és színesít az élményen. Az Orosz népellenes meséket egyébként 2019-ben újra kiadták, az új (jóval visszafogottabb) borítón kívül pedig nyolc új elbeszélés is gazdagítja a tartalmát. Ezt a novelláskötetet ajánljuk most tehát azoknak, akik az irodalomba menekülve kívánják megélni esetleges háborúval szembeni ellenérzéseiket, de azoknak is, akik szimplán nyitottak egy nagyon kreatívan és szemléletesen bemutatott „fiktív” problémakör ábrázolására, szeretik a fantasztikumot tartalmazó disztópiákat, valamint a kiváló minőségű kortárs novellákat, amelyek egy képzeletbeli orosz világban játszódnak, amely világ azonban, legyünk őszinték, határokon túl is mutat hasonlóságokat jelen társadalmunkkal. 

Lelki éhség 6.0

reformatus.hu Hír - 2022, május 3 - 18:54

Oldalak

Feliratkozás Református Kollégium Nagykönyvtára hírolvasó csatornájára


Névnap

2022, május 28 - 06:44, Emil,Csanád

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó van a webhelyen

by Dr. Radut.