Ugrás a navigációra

Hírolvasó

(27) „Mindnyájan megbotránkoztok bennem…” (Márk 14,26–42)

Az Ige mellett - 2021, szeptember 1 - 04:00

Jézus tudja, hogy a tanítványok mind csődöt mondanak Jézus szenvedését és halálát látva. Jézus meg is mondja nekik, hogy megbotránkoznak Őbenne, nem bírnak el maguktól ekkora erőpróbát. Most pedig, ahogy Jézus bejelentésére reagálnak, abban különösen kitűnik értetlen vakságuk és hitetlenségük Jézus iránt. Márk most is és később is hangsúlyozza, hogy a tanítványok mind cserben hagyják Őt (27). 

Ezt itt Jézus Zakariás prófétával igazolja (Zakariás 13,7), amellyel mindazt, ami vele történni fog, Isten tervének és akaratának körébe vonja (27). Jézus olyan „vezető” volt, akiben Isten szerető, pásztori hatalma mutatkozott meg: csakis Őbenne bízva lehetünk egymás lelkipásztorai, viszont enélkül a krisztusi, pásztori lelkület nélkül szétszéled a nyáj, mint ahogy minden szanaszét hever manapság; illetve mivel a gyarló ember a pásztori szeretettel visszaél, ezért csakis szigorú hatalommal lehet fenntartani a rendet. Szép dolog a szabadságról, az egyenlőségről és a testvériségről beszélni, mindannyiunk szíve megdobban ezekre; csakhogy mindenkor az a kérdés, hogy ezek miként ölthetnek testet ebben a világban… Először Jézus Krisztusban újjá kell születni, a pásztori szeretet csak úgy lehetséges. Ugyanakkor a pásztori szeretet lenne az egyetlen megoldás, ezért szükséges nekünk újjászületnünk (János 3,7). 

Ugyanakkor a „megvert pásztor” Jézus harmadnapra feltámad a halálból. Ezt is kijelenti Jézus a tanítványoknak, ezzel biztatja őket. A feltámadott Jézus összegyűjti és újjászüli az elszéledt tanítványokat, és ezzel a tanítványság új korszaka kezdődik. Minket, szétszéledteket, a feltámadott Jézus Krisztus gyűjtött egybe, és Ő jár előttünk, miközben szolgálatunkat végezzük minden ember felé. Egymás pásztorai lehetünk szerte a világon – erre utal Galilea tartományának említése –, ugyanakkor ez a boldog lehetőség csak Jézus Krisztusban adott. 

Márk Péter fogadkozását kiterjeszti a tizenkét tanítványra, hangsúlyozva, hogy ugyanígy beszéltek a többiek is (31). Péter vak önhittséggel önmagát a többiek fölé emeli, miközben Jézussal is szembeszáll, és magabiztosságában még azt is állítja, hogy Jézusért a mártíriumra is kész. Péter ezzel a tanítványság torzójává lesz, aki önmaga erejében, hősi elszántságában bízik, és nem abban, aki őt tanítvánnyá tette (29–30). Már ezt az önhitt vakságot minden tanítványra kiterjesztve hangsúlyozza, hogy a többiek sem különbek, és számukra is csak egy reménység van, Jézus, aki „előttük megy” (28). Ez nekünk, mai tanítványoknak is alkalmat ad arra, hogy átgondoljuk saját tanítványságunk csődjét és egyetlen reménységét (31). 


Velünk az Isten – 2021. augusztus 31.

Napi Ige - 2021, augusztus 31 - 14:57

“Ezékiás átvette a levelet a követek kezéből, és elolvasta. Majd fölment az Úr házába, és kiterítette azt Ezékiás az Úr előtt. És így imádkozott Ezékiás az Úr előtt:
Uram, Izráel Istene, aki a kerúbokon trónolsz! Egyedül te vagy a föld minden országának Istene, te alkottad az eget és a földet! Uram, fordulj hozzám figyelmesen, és hallgass meg! Uram, nyisd ki a szemedet, és láss! Halld meg Szanhérib beszédét, aki ideküldte ezt az embert, hogy gyalázza az élő Istent! Igaz, Uram, hogy Asszíria királyai elpusztították a pogány népeket és országaikat. Isteneiket tűzre vetették, mert azok nem is voltak istenek, hanem csak emberi kéz csinálmányai, fa és kő; ezért pusztíthatták el őket.  De most te, Urunk, Istenünk, szabadíts meg bennünket az ő kezéből, hadd tudja meg a föld minden országa, hogy te vagy, Uram, az egyedüli Isten! Ézsaiás biztató üzenete. Akkor Ézsaiás, Ámóc fia ezt az üzenetet küldte Ezékiásnak: Így szól az Úr, Izráel Istene: Meghallottam, hogyan imádkoztál hozzám Szanhérib, Asszíria királya miatt.” (2Kir 19:14-20)

Ezékiás az Úrban bízó király, aki egész életében bizonyította, hogy Isten hűséges szolgája kíván lenni. Ragaszkodott Istenhez, leromboltatta az idegen istenek templomait és bálványait, megszüntette a pogány halmozó oltárokat. Isten ezért mellé állt, és segítette őt, és a segítségre szükség is van, hiszen az ellenség ott van a határok peremén, csak egy lépes és az ország elbukik. Isten hűséges szolgájának ebben az helyzetben tudnia kell, hogy mit is tegyen: Istent keresni, Istenhez szólni és segítségét kérni. A király imádkozik, és imádságának a háttere az asszír ellenség túlereje, az asszír király és a katonáinak bűnös gyalázkodása Izrael népe ellen, a királya ellen és Isten ellen. Ezékiás emiatt teljesen kilátástalan helyzetbe jutott, mert emberileg nincs esélye arra, hogy megvédje az országot. Az asszír sereg túlerőben van, sokkal jobban felfegyverzett, már több országot legyőzött a serege, a környező országok adót fizetnek. Ezékiás tehát olyan veszedelembe került, amire emberileg nem volt megoldás. Mivel korábban mindig jó előmenetele volt, az azt is jelentette, hogy voltak győzelmei, itt azonban, ebben a helyzetben úgy tűnhet, hogy a baj megoldhatatlan. Ezékiás élethelyzete bizonyítja, hogy a hívó embernek is lehetnek zsákutcái, amikor nem tuda a kiútat, nem talál az adott körülmények között megoldást. Ilyenkor emlékeznünk kell Isten hűségéről, amely életünket követi, eszünkbe kell vennünk és kezébe helyezni a bezárt ajtók megnyitását. Ámen.

Ilonczai Zsombor,

Szárazberek

Több vagy, ha adsz!

reformatus.hu Hír - 2021, augusztus 31 - 10:42

(21) „…de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja…” (Márk 14,12–25)

Az Ige mellett - 2021, augusztus 31 - 04:00

Ez a „jaj” szíven üt. Nagy baj, ha nem üt szíven bennünket!

Még akkor is fontos meghallani ezt a „jaj”-t, ha tudjuk, hogy Márk a „legenyhébben” fogalmazta meg ezt a jelenetet, mintegy intő, „hitoktatói” céllal, amelyben nem is nevezi meg Júdást, mint Máté és János, így csak a 43. versben derül ki, hogy róla van szó. Márk nem mentegeti Júdást, de nem is határolja el őt olyan élesen a többiektől, mint más evangélisták tették ezt (János 3,18); így nem olvasunk Júdás teremből való távozásáról sem (János 13,30). 

Még akkor is fontos meghallani ezt a „jaj”-t, ha Márk a „tizenkettőt” emeli ki (17), akik mindnyájan méltatatlanok voltak, hiszen Péter is megtagadta (14,71), majd mindnyájan megbotránkoztak az Úrban (14,27). Márk eggyé teszi a tanítványokat a Jézus iránti értetlenségben és hitetlenségben, mint akik mindnyájan kegyelemre szorulnak! De még Márk is kiemeli, hogy egyvalaki a tizenkettő közül konkrétan, látványosan, tetten érhetően, pénzért elárulta az Urat! (18) Jaj! (21) Ments meg, Uram, minket!

Még akkor is fontos meghallani ezt a „jaj”-t, ha azt az erkölcsi üzenetet is levonhatjuk a történetből, hogy Márk írása szerint a tanítványok nem háborodnak fel, hanem szomorkodnak; elsősorban nem megítélik az árulót, hanem magukba nézve, önvizsgálatot tartanak, ki-ki magáról feltételezve az árulás lehetőségét: „Csak nem én vagyok az!” (19) Mégis, aki Jézussal együtt mártogat a közös tálba, az ott elhelyezett fűszeres mártásba, annak „jaj” (18). Hiszen a páskavacsora, mint családi ünnep, rendben történt, ahol először mindig a családfő márthatott a tálba. Jaj annak, aki az egyetlen „Főt” semmibe veszi, megtagadja, az ősbűnhöz hasonlóan magát az Úrral egyenlővé teszi. Ments meg, Uram, minket!

Egy bölcsész professzorral közösen írunk egy un. beszélgetőkönyvet, amelyben neves szerzők, alkotók műveiről beszélgetünk. Legutóbb egy neves költőnő őszinte, megható, ugyanakkor megdöbbentő verse került elénk, amelyben az emberi szenvedést, az egyes ember életének számos lehetetlen helyzetét, megoldatlanságát, testi-lelki kínját tárta elénk, a költemény végén mintegy kérdezve és számonkérve az Istent. Az emberlét valóságának ihletett leírására dobbant is a szívem, de mindenkori könyörgésem tárgyát fogalmaztam meg ebben a beszélgetésben: az Úr kegyelme őrizzen meg minden helyzetben attól, hogy Őt ne dicsérjem, ne tiszteljem, bármikor, bármiért is kérdőre vonjam! A világ tengelye mozdul ki a helyéről, minden rend megbomlik, minden menthetetlenné lesz, ha Őt megtagadjuk, eláruljuk (21); Őt, aki mindenkor az egy, a szent, az örök, az igaz, akié a tisztelet, a dicsőség és a hálaadás; aki megváltó szeretetének közösségébe von bennünket, hogy el ne vesszünk! (22–25) Ments meg, Uram, minket!


Velünk az Isten – 2021. augusztus 30.

Napi Ige - 2021, augusztus 30 - 17:48

“Ragaszkodott az ÚRhoz, nem tért el tőle, hanem megtartotta parancsolatait, amelyeket az ÚR adott Mózesnek.” (2Kir 18,6)

Ragaszkodni Istenhez, nem földhözragadtságot, maradiságot, vagy kevesebb szabadságot jelent, hanem az egyetlen esélyt arra, hogy a legnagyobb viharban is meg tudunk állni. Isten állhatatosságra készit fel.

Ezékiás egy olyan korban volt hű Istenhez, amikor ez egyáltalán nem volt divat. Ezt ráadásul politikusként, királyként tette. De tudta, hogy ha meg is változik a szélirány, és a jövő bizonytalannak tűnik, nem kell a széllel együtt ide-oda hajlongatni. Hitét Istenbe és csakis belé helyezte!

Érdemes ezt csinálni? Sokan mártírok lettek emiatt. Amikor az életünk nehézségekkel van tele, mikor a kétely gyötör, vagy azon gyötrődünk, hogy érdemes-e Krisztusért élni, jusson eszünkbe, hogy még nem vagyunk otthon. Halálunk pillanatában nem otthonunkat hagyjuk el, hanem az otthonunkat találjuk meg. Legyünk hűek mindhalálig! Ennek bizonyossága segít hűségesnek maradni Istenünkhöz és az ő parancsolatai könnyűek lesznek. Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka

(4) „Mire való a kenetnek ez a pazarlása?” (Márk 14,1–11)

Az Ige mellett - 2021, augusztus 30 - 04:00

A Jézus iránti tisztelet és szeretet megtartja a józan rendet, de a hitvalló pillanatban áttöri a szokásos kereteket. Az asszony váratlan megjelenése, odaadó tette, amellyel Jézus elé önti élete minden eddig kincsét, a drága kenetet: megdöbbentő volt. Ezzel szemben áll a többiek józan méltatlankodása, akik pazarlásnak tartják az asszony tettét, hivatkozva arra, hogy a drága kenet árából meg lehetett volna segíteni a szegényeket... Kegyelmi állapot, ha elérkezik életünkben az a pillanat, amikor már nem kell „viselkednünk”, mert csak egyetlen helyes viselkedés létezik majd: leborulni az Úr előtt, mindent kiönteni, mindent átadni, mindent elengedni és mindent Őtőle várni. Ez az odaadás a Szentlélek műve, túl minden emberi önzésen, okoskodáson, büszkeségen és hősködésen! Ez az egyetlen tett, ami nem pazarlás; minden másban tékozlunk, ha nem hittel tesszük azt (3–5).

Jézus jó tettnek nevezi az asszony cselekedetét. Ez a jó tett nem erkölcsi tett, miközben tőlünk mindig csak ezt várják el mások. A szegények megsegítése fontos, de a keresztyén szolgálat lényege más, és éppen ebből következhet majd a szegények segítése, illetve magának a szegénység ügyének megoldása is. A szegénység megoldása mindannyiónk feladata és felelőssége, kivétel nélkül, hívőké és hitetleneké egyaránt. Ez tényleg egy erkölcsi kérdés. Valljuk azonban, hogy ez a kérdés, igaz megtérés nélkül soha nem fog megoldódni. A szegényekre soha nem szabad hivatkozni, mások ellenében, a szegényekért tenni kell, amíg van szegénység! (6–7)

Az asszony tette hitvalló, prófétai tett volt, amely Jézus jelenlétének rendkívüli alkalmát ragadta meg, és amely rámutatott Jézus személyének, küldetésének páratlanságára: királlyá kente a halálba menő Jézust, meglátva Őbenne az örök élet királyát. Maga Jézus magyarázta ezt így, amikor az asszony tettét és az evangélium örömhírét összekapcsolta egymással. Az evangélium: az Ő halála és feltámadása. Jézus Ura az eseményeknek, nem pedig elszenvedője, aki túlmutat az eseményeken, arra az időre, amikor örömhírként hirdetik majd halálát és feltámadását, mint az egész világ egyetlen és örök reménységét. Az asszony megtette, amit tehetett, amit tennie kellett, és ez éppen elég; de közben ez az asszony az Isten eszközévé lett. Ez adhat a mi életünknek is értelmet, örök tartalmat, boldogságot; az Úrban! (8–9)


Szinnyei József-díj, 2021.

OSZK Könyvtári Intézet - 2021, augusztus 29 - 19:39

Augusztus 20., az államalapító Szent István király ünnepe alkalmából adományozott állami kitüntetéseket és kulturális díjakat adott át Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára 2021. augusztus 27-én Budapesten, a Pesti Vigadóban.

Szinnyei József-djat kapott dr. Horváth Sándor Domonkos, a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér igazgatója és Dr. Prokai Margit főkönyvtáros, a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár igazgatója.

Gratulálunk!

Nyelv magyar
Kategóriák: Kultúra, Debrecen

Gazdagok-e az egyházak?

reformatus.hu Hír - 2021, augusztus 29 - 09:38

(26) „…nagy hatalommal és dicsőséggel…” (Márk 13,21–37)

Az Ige mellett - 2021, augusztus 29 - 04:00

Ezek a sorok nem félelmetesek, hanem vigasztalóak azoknak, akik az Úrban vannak; szerte a világon (27).

Jézus Krisztus visszajövetele azokban a napokban történik, aminek idejét senki sem tudja, csak az Atya; noha jeleit láthatjuk, mint ahogy a fügefa zöldellése jelzi, hogy itt a nyár. Ezért mindig készen kell lenni, mert a Gazda elutazott, minket pedig megbízott, hogy tartsuk rendben a házát, ki-ki a maga területén. Vigyázzunk, nem tudjuk, mikor jön haza a Gazda, ezért mindig az Ő rendjében kell élni és szorgoskodni! Ez a vigyázás nem gürcölés, nem az ideigvaló érdekek ébersége, hanem az Isten rendjét munkáló és őrző, hűséges életet jelenti, amely a vigyázó hűség közben tud pihenni és örülni is. Ez a vigyázásra buzdító intés nem félelmet kelt, hanem erőt ad, biztat, bátorít; nem hiábavaló a hűség! (32–37)

Jézus Krisztus visszajövetelekor a nap elsötétedik, a hold nem fénylik többé. Ekkor minden „itteni” ragyogás és szemfényvesztés eltűnik; „világossá” lesz, hogy sokféle magamutogatásunk mit ért. Az Úr azonban nem hagyja sötétségben népét, mert az Ő dicsősége tölti majd be az emberi életet. Nem a nap lesz többé napvilágod, és nem a hold fénye világít neked, hanem az Úr lesz örök világosságod, és Istened lesz ékességed. (Ézsaiás 60,19)

Jézus Krisztus visszajövetele megrendíti az eget és a földet, minden e-világi erő összeomlik. Ekkor rádöbbenünk, hogy az „itteni” erősek ideje lejár. Jézus Krisztus hatalma, megtartó ereje nyilvánvalóvá lesz. Mi az Úr erejében bízunk, és minden erőnk csakis Őtőle van, amit szolgálatra és Őt dicsérő életörömre kaptunk. Addig van erőnk, amíg Ő velünk van. Az Úr visszajövetelével az Ő megváltó, megtartó szeretetének hatalma teljesedik ki az életünkön. Erre várunk! (25)


Oldalak

Feliratkozás Református Kollégium Nagykönyvtára hírolvasó csatornájára


Névnap

2021, szeptember 24 - 17:18, Gellért,Mercédesz

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó van a webhelyen

by Dr. Radut.