Ugrás a navigációra

A hónap régi könyve

Oláh Róbert képe

2011. október

Nyomtatóbarát változatSend by emailPDF változat

Dunántúli gombák és holland tulipánok

 

 

A francia Charles l’Écluse (1526-1609, latinosan Carolus Clusius) a modern gyakorlati botanika megteremtője nem mindennapi életpályát futott be: jogi előadásokat hallgatott Belgiumban és Németországban, majd érdeklődése Philip Melanchthon hatására az orvoslás és a botanika felé fordult. Beutazta Európát, számos nemzetközi hírű tudóssal levelezett. Dolgozott a Fuggereknek, majd 15 éven át volt a császári botanikus kert igazgatója és udvari orvos Bécsben, élete végén pedig a leideni egyetem professzorává avatták. Közel száz új faj mellett elsőként ő írta le azt a növényt, amiről a fapapucsok és a szélmalmok mellett Hollandia ma is nevezetes: a tulipánt, és egy számunkra ma már mindennapi élelmezési cikket: a burgonyát.

            Rariorum plantarum historia (Ritka növények története) című könyvét gazdag fametszetes illusztrációval a Plantin-Moretus nyomdában jelent meg Antwerpenben, 1601-ben. A nyomda épületében több évszázados munka után ma egyedülálló múzeum működik.

            Egyszerű, ízléses hártyakötésben, barokkosan burjánzó címlappal fogadja az olvasót a kötet: rajta Ádám, Salamon király, Teophrastus és Dioscorides. Körülöttük virágos növények nyílnak. Clusius a növények részletes fametszetes illusztrációja mellett (levél, szár, gyökér, esetleges virág vagy termés) sok azonosításhoz szükséges adatot is közöl: neve, mely városhoz közel terem, mikor és milyen módon virágzik.

            Három kisebb munka kíséri a Rariorum plantarum historia-t, közülük bennünket az első érdekelhet leginkább, hazai vonatkozása miatt. Ez ugyanis a „Pannóniában megfigyelt gombák rövid története” címet hordozza. Maga Clusius beszéli el: míg Bécsben élt, számos felfedező utat tett a Dunántúlon, s eközben gyakran vendégeskedett Batthyány Boldizsár németújvári (ma: Güssing, Ausztria) udvarában, ahol a megfigyelt gombák magyar nevével egészítették ki kéziratait. Valóban, a latin szövegben a német nevek mellett a régi magyar megfelelőt is olvashatjuk: „Szent György gombája, kígyógomba, úrgomba, „csöpörke”, keserűgomba, vörös herencs, nyúlgomba, bokros gomba, disznógomba, fehér- és vörös vargánya, őzláb, szarvasgomba”.

             Ma már nem tudni, miként került a Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtárába, de könyvtári jelzete szerint legalább jó két évszázada itt olvashatják az érdeklődők.

 

 

Oldalak



Névnap

2020, április 7 - 21:43, Herman

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó van a webhelyen

by Dr. Radut.